8. Fejezet

Köszöntök Mindenkit ismét, remélem jól teltek az ünnepek ;) Végre gép közelbe kerültem, szóval innentől újra visszaáll a régi rend, hétfőn és pénteken jön új rész :)

Nagyon köszönöm az 5 db pipát, annyira jó érzés!!! :D <3

Jó olvasást!

„Már mindannyian az evés végénél járunk. Előételnek egy lila színű, gyümölcs darabkákkal megspékelt levest kaptunk, aztán egy hatalmas, sült csirkét szolgáltak fel, amiből már csak csontok maradtak. Köretnek három féle krumpliból lehetett választani. Senki sem beszél túl sokat, mindenkit leköt a finom étel.

-         - Reggel már a Kapitóliumban leszünk. A stílustanácsadóitokkal találkoztok, akik megtisztítanak. – Kezdi a beszélgetést Brandon.

-          - Kellemetlen lesz, de csináljátok azt amit mondanak. – Mondja Donald.

-          - És milyen dolgokat csinálnak? – Kérdezi Liam.

-     - Csak rutin dolgok. Legalábbis a Kapitóliumban. Szőrtelenítés, fürdetés, meg hasonlók.- A körzetekben senki sem foglalkozik olyan dolgokkal, mint a szőrtelenítés.

-          - Gyertek, menjünk, nézzük meg az Aratás ismétlését. -Invitál Brandon a szomszéd szobába.

Leülünk a fekete bőrkanapéra, és csendben figyeljük az Aratás nap felvételeit. Az első és második körzetből szokás szerint erős kiválasztottak jelentkeznek önként. A 3.-ból és a 4.- ből két esetlent húznak ki. Ez érdekes, mert a 4. Körzet többnyire jól él. Mármint a többi Körzethez képest. Megfogom Liam kezét, mert most jövünk mi. Kihúzzák a húgomat, majd önként jelentkezem helyette, aztán kihúzzák Liamet, én a nyakába ugrom, majd büszkén felemeljük összekulcsolt kezünket. Kívülről is olyan szívszorító, mint amilyen volt belülről. Örülök, hogy senki sem szól semmit. A 6- Körzet kiválasztottai okosnak tűnnek, talán értenek a gyógyszerekhez és a növényekhez. A 7. – ből a lány ügyesnek tűnik. Biztosan jól bánik a fejszével. A 8. és 9. Körzetben fiatal gyerekeket húznak ki. A 10. – ből egy 12 éves kisfiút húznak ki, a lány pedig magas és izmos. Remélem nem kerülünk összetűzésbe vele. Pedig biztos jól kijönnénk, ha nem kellene megölnünk egymást. A 11- ben a két sötét bőrű kiválasztott próbál kegyetlennek tűnni, de a félelem ott pislákol a szemükben. A 12. Körzetben pedig egy ikerpárt sorsolnak. Szőke mind a kettő, és kék szemű.

-          - A  Hivatásos Kiválasztottakban ne bízzatok. A 7. –ből a lányt Charlottenak hívják, az apja olyan 20 évvel ezelőtt nyert. A 10. – ből a lány erősnek tűnik, de kétlem, hogy bárkivel is szövetkezne. – Gondolkodik Donald.

-          - Nekünk nem kellenek szövetségesek. – Rázza a fejét Liam.

-          - Én azt mondom, próbáljátok meg. Azzal semmit sem veszíthettek. – Válaszol az öreg.

-      - Szerintem is fölösleges. Lehet, hogy a túlélési esélyeinket növelné egy szövetség, de a végén kénytelenek lennénk megölni egymást. Már ha eljutunk odáig.  – Olyan meglepetten néznek rám, mintha azt mondtam volna, hogy elmarad a Viadal. Végül Donald tér magához.

-       - Beszélhetnénk négyszemközt? – kérdezi. Lassan bólintok, és követem a férfit. Átmegyünk az ő szobája melletti folyosóra. – Figyelj. A játékon csak egy győzhet, mint ahogy te is tudod – Összeszorul a torkom, de halkan tudok válaszolni.

-          - Igen, tudom.

-         - Pontosan tudom, hogy nem kedvelsz, de én vagyok a mentorod. Kintről támogatlak, de neked is erősnek kell lenned. Minden esélyed megvan, hogy nyerj. Hogy túléld. Azt tudom, hogy kijártok az erdőbe, szóval biztosan értesz a fegyverekhez.

-          - Jól bánok az íjjal és a késekkel. – Bólint, majd folytatja.

-         - Értem. Bármi történjék az Arénában, ne add fel. Érted? – Szürke szemei az enyémbe fúródnak.-  Halványan bólintok, és próbálom visszafolytani a könnyeimet. Értem, mire céloz, de nem akarok hallani róla. Még nem. Még had élvezzem ki a maradék időnket. - Jól van kölyök, menj lefeküdni. Holnap kemény napod lesz. – Kedvesen megsimogatja a vállam, és a szobám felé terel. Liam vár az ajtóm előtt. Keze a háta mögött, a falnak támaszkodik.

-          - Mit akart? – kérdezi. Megrázom a fejem. Kinyitom az ajtót, és behívom őt is.

-          - Itt maradsz? – szemeim az övét keresik, sikertelenül. Üveges tekintettel néz ki az ablakon. Lassan elmosolyodik.

-          - Hát persze. – közelebb lép és megérinti az arcom. A közelségétől a szívem hevesebben kezd verni és a kis pillangók a gyomromban vadul koccannak egymásnak, amitől furcsa, bizsergető érzés fog el. Ajkai közelebb húzódnak az enyémhez, míg meg nem találják. A kezemet a nyakára rakom és közelebb húzom magam hozzá. Érzem, ahogy megfogja a derekam, és hevesebben csókol. Ilyenkor mintha leállna az idő, és csak ketten léteznénk az egész világon…

    Már reggel van, a nap első sugarai halványan világítják be a szobát. Liam mellkasán fekszem, és hallgatom egyenletes szívverését. Tényleg itt maradt, ahogy tegnap mondta. Emlékszem, hogy erős kezei közt hajtottam álomra a fejem, talán végig aludtam az éjszakát. Kezei elkezdik simogatni a hátam. Már ő is ébren van.

-          - Jó reggelt. – köszönt álmosan.

-          - Neked is. – Felé fordítom a fejem, hogy megcsókolhassam.

-     - Álmodban beszéltél. – összehúzza a szemöldökét. – De nem értettem, hogy mit motyogsz. – megkönnyebbülten fújom ki a levegőt. A tekintete még mindig zavartnak tűnik.

-          - És? – kérdezem. – Akkor mi a baj?

-          -Csak…– mély levegőt vesz, és rám néz. – Csak azt hiszem álmodban sírtál, és a nevemet suttogtad. De hamar elnémultál. – aggódva mered rám, válaszra várva. Most már rémlik valami.

-          Azt hiszem egy patak közelében lehettem. – idézem vissza. – Hallottam a csobogását. Aztán rohanni kezdtem, de már nem emlékszem miért. – Próbálom feleleveníteni az álmom. Lassan kitisztul a kép. Igen, rohantam, mert Liam segély kiálltását hallottam. Amikor megtaláltam, már halott volt. Ez az álom sokszor visszatér. A fiú még mindig vár. – Aztán kiabáltál, de másra már nem emlékszem.

-          - Semmi baj.

-       - Gyerünk, gyerünk fiatalok, vár a csodálatos Kapitólium! – kiálltja Cyntia, és benyit. Annyira meglepődik, hogy egy szobában talál minket, hogy egy kicsit hátra csúszik a parókája. Keresi a szavakat, de csak tátog, mint egy hal. Várakozva nézzük a nőt, aki végül észbe kap, és egy halk „bocsánat” után becsukja az ajtót.

-          - Láttad az arcát? – nevet Liam és én is vele együtt nevetek.

-          -Szerintem azon gondolkodik, hogy visszajöjjön- e vagy szóljon Donaldéknak. – A megérzésem nem csal, lassan újra kitárul az ajtó, és Cyntia lép be, most már hevesen fecsegve.

-           -A szabályok tiltják az ilyesmit, de ha gyorsan visszamész a szobádba, akkor nem lesz semmi gond. – Nem mintha érdekelne, hogy ezzel szabályt szegünk, de az azért hálásan megköszönöm Cyntia nagylelkűségét. Liam puszit nyom a fejem tetejére, majd vontatottan átmegy az ő szobájába.

  - Gyerünk, kis hölgy, most már ideje készülődni! – adja ki az utasítást a nő, majd beküld egy Avoxot, aki leteszi a ruháimat az ágy szélére. 

Lépéseink hangja visszaverődik a szürke, rideg falakról. Ütemesen lépkedünk, szinte egyszerre. Reggel beállított hozzám két Békeőr azzal, hogy meg kell jelenjek a Játékmestereknél. Nem meglepő, minden évben behívnak, szóval magam is tudom a járást. A rend kedvéért mégis kapok két kísérőt. 
Végre megérkezünk a hatalmas, vörös ajtóhoz, ami a 10-15 fős Játékmesterek székhelye. Kitárják előttem a vasszerkezetet, ami mögött Seneca álldogál. 
- Jó reggelt kedves, ne haragudj a korai ébresztésért, de már tűkön ülve vártam, hogy jelenléteddel gazdagítsd köreinket - mondja a Főjátékmester és a társai felé mutat. - De akár neki is láthatnánk. Olyan kíváncsi vagyok, mit gondolsz az idei felhozatalról. - Ennél a csávónál nagyobb báj gúnárt még életemben nem láttam, pedig minden nap hasonlóan idegesítő emberek vesznek körül. Igaziból ez a nagyon izgalmas dolog csak annyi, hogy elmondom a véleményem a kiválasztottakról. Ezzel lényegében elárulom a kiválasztottakat, de nincs más választásom. 
A szemközti falat üvegre cserélték, hogy egész nap figyelni tudják a gyerekeket. Az üvegfal mellé lépek, és a lentieket figyelem. Örömmel nyugtázom, hogy Katniss a közelébe sem megy a nyilaknak. Tekintetemmel körbe járom a terepet, majd ecsetelni kezdek a mellettem várakozó Senecának.
- Mint látható a Hivatásos Kiválasztottak jól értenek a fegyverekhez, az 1. - Körzetből való fiú a lándzsákhoz ért inkább. Öntörvényűnek tűnik, ami könnyen a vesztét okozhatja. A lány szintén. Látszik, hogy nem igazán tudja, mit csinál, mármint, ahogy fogja azt az íjat... A 2. - ból igazi harcosok jelentkeztek, ők biztosan rengeteget készültek. - A lány egy pillanatra ránézek a fiúra, és a pillantása mintha...mintha ellágyulna. Hirtelen támadt némaságom Seneca is megérzi, és egyből tudni szeretné az okát.
- Mi az? 
- Azt hiszem van valami köztük. 
- Mármint Clove és Cato között? 
- Igen, szerintem valamilyen érzelem összeköti őket. - A mögöttünk ülő férfiak elszörnyednek a hallottakon és a Főjátékmester is nagyon vakarja a fejét. Nem szeretik, ha a szerelem bejön a képbe, mert az elterelheti a győzteseik figyelmét a harcról, akár képesek lennének meghalni egymásért. 
- Folytasd. - mondja hirtelen. Bólintok és újra figyelni kezdem a többieket. Páran már észrevettek és figyelnek minket. Megakad a szemem a 6. Körzetből jött lányon, aki egyenesen engem néz. A bőre nagyon sárga, és görnyedten ül, szemeiben mintha apró foltok lennének. Pislogok egy párat, remélem csak képzelődöm, de nem. Lassan elfordítom a fejem a lánytól, és a szakállas férfire nézek. 
- Nézd meg azt a lányt, aki a sarokban ücsörög. - Tekintete hamar megtalálja a lányét, majd összehúzott szemöldökei egy szempillantás alatt kisimulnak a felismeréstől. 
- Morfling függő? - Bizonytalanul rám néz, és a lány felé mutat.
- Nem vagyok benne biztos, de nézesd meg. De ne most, a többieknek nem kell tudniuk róla. - Magához hívja az egyik Békeőrt, és kiadja az utasítást. Az egyenruhás férfi bólint és kimegy az ajtón. 
- Folytasd kérlek. - Mondja Seneca, miközben a szakállát simogatja hófehér tenyerével.
- A lány az 5. - ből nagyon ravasz. Bujkálni fog, biztosan nem fog támadni. A fiú a 3. - ból nagyon intelligensnek tűnik. A 9. - körzet kiválasztottai agresszívnek, illetve annak akarnak tűnni, de kétlem, hogy túlélnék a vérfürdőt. - Rue, a 11.- ből a késeket nézegeti. Olyan kis törékenynek látszik a hatalmas fegyverek mellett. - A fekete kislány sokáig el fog jutni.
- Mármint a 11. Körzetből jött lány? - Kérdezi gúnyosan Seneca. - Hát erre nem vennék mérget. 
- Gondolj bele. A 11. Körzetben erősen fegyelmezik az embereket, kevés az élelmük, de ez a lány még mindig életben van. Valahogy túl kellett élnie. 
- Hm. De nincs esélye győzni. - Sajnos így van. A végjátékban mindig összeterelik az utolsó, életben maradt gyerekeket, és ha összekerülne egy Hivatásossal... Borzalmas, hogy ilyen fiatalon meg kell halnia. Ha már a Hivatásosoknál tartunk. A 11-es fiú mellett állnak, és beszélgetni próbálnának, de a fiú hevesen rázza a fejét, és otthagyja őket. Talán be akarták venni a csapatba? 
- A fiú a 11. Körzetből nagyon erős. Ha jól láttam, az előbb a Hivatásosok be akarták venni, de ő egyértelműen nemet mondott.
- Elrontotta az utolsó lehetőségét. - Mormogja Seneca. Én igaziból tisztelem őt, inkább egyedül küzd, mint hogy beálljon közéjük. 
Már búcsúznék, de a férfi észreveszi, hogy kiket hagytam ki.
- A 12- esekről mit gondolsz? - Lassan beszívom a levegőt. Peeta a kezét festi, és Katnissel beszélget.
- A fiú otthon biztosan segít a családjának, ezért viszonylag jó erőben van, de nagyon sovány. 
- És mit gondolsz az önkéntesről? A lángra lobbant lányról? - Azért próbálok egy két infót magamban tartani, így is rengeteg dolgot kell elárulnom.
- Önként jelentkezett, szóval biztos tovább jut, mint általában a többi kiválasztott a körzetéből. 
- Ennyi? - Elégedetlenkedik mellettem a férfi. Azt elhiszem, hogy érdekli a lány, mert sokat beszélnek róla.
- Valahogyan kifejlesztett egy falat, amikor az érzelmeiről van szó, ezért nem tudok róla sok mindent elmondani. - Próbál rájönni, hogy az igazat mondom-e, vagy csak át akarom verni. Félig igazat mondtam, mert az a fal tényleg ott van, de azért annyira ismerem az emberi gesztusokat, hogy leolvassak róla valamit.
- Majd még találkozunk. - Mondom magára hagyva a gondolkozó Játékmestert, és intek a Békeőrnek, hogy kísérjen vissza.