19. Fejezet

Sziasztok!
Sajnálom ezt a nagyon nagy kiesést, de remélem itt vagytok még :) Ezt (és a következő) fejezetet elég nehéz volt megírnom, majd meglátjátok miért ;)

Jó olvasást!

Egy hatalmas, fehér ruhát kaptam, aminek az alja rózsa szerű mintává rajzolódott. Egyébként fent egyszerű és letisztult, csak alul díszíti a rózsa, ami pont elég, nem is sok. A hajam bonyolult kontyba rakva, a sminkem nem túl erős, csak a szememnél. A körmömre ismét felkerültek a rózsák, ami tökéletesen visszaadja az eredeti virág szépségét. 

Magamban egy hatalmas kérdőjel alakul ki, mert nem értem, milyen okokból váltottunk át a fehérre, de Tigris elégedett arckifejezését látva megbízom a döntésében. 

- Köszönöm. - mondom kissé megilletődve, mert ilyen csodálatos ruhát életemben nem láttam és nagyon félek attól, hogy nem is fogok. 

Tigris megszorítja a kezem, és mintha egy könnycsepp gördülne ki a szeméből, lassan végigfolyva az arcán. 

- Gyönyörű vagy. - kedvesen elmosolyodom a szép szavak hallatán, és visszanézek a tükörbe. Tényleg ragyogó ez az új külső, ami biztosan nagyon tetszene Liamnek. 

Eszembe jut, hogy ő is itt van, és talán őt is fehérbe öltöztették, hogy passzoljon a szerelésünk. Már előre látom a döbbent arckifejezését, majd a büszkeséget a szemében, amit minden férfi érez, hogy az a bizonyos hölgy az ő barátnője. 

Közben beront Cyntia is, miközben azt motyogja, hogy mi tart ilyen sokáig, de amikor megpillant, eláll a lélegzete. Végül nem szól semmit, csak bíztatóan rám mosolyog, és a szeméhez kapja a kezét. 

Őszintén nem értem mit történik körülöttem, de van egy olyan halvány sejtésem, hogy ez többről szól, nem csak a csodálatos ruháról. 

- Tessék, itt van ez is. - dorombolja a stílustanácsadóm, aki időközben összeszedte magát és elővesz a szekrényből egy fehér, hosszú kesztyűt. Gondolom így teljes a kép, vagy a kapitóliumban ez a szokás, hogy ujjatlan ruhához fehér kesztyűt húznak, ami nem meleg, csak díszít. És tényleg, olyan érzés, mintha nem is lenne a kezeimen semmi, pedig egészen a könyökömig felér.

Tigris az ajtó felé biccent, én pedig követem egyenesen a liftig, ahol némán utazunk. 

Még mindig próbálok rájönni, hogy miben függ össze a ruha és a lányok elérzékenyülése, de hiába kattog az agyam, valahogy nem találok magyarázatot. Feleslegesnek tartom megkérdezni, mert úgy sem kapnék választ. Meg egyébként is, hamarosan úgy is megtudom. 

Tigris elkísér a váróteremig, majd átölel és gyorsan lelép. Még odasúgja, hogy sok sikert, aztán elveszik a tömegben. Egy vörös ruhás Avox ajtót nyit, amin belépek a többiekhez. Meglepődök, amikor meglátom a többi lányt, mert ők egyszerű estéji ruhát viselnek ami hozzájuk simul. Páran irigykedő, páran ellenséges pillantással fogadnak, de szerencsére megjelenik Liam ugyanolyan fehér szerelésben, mint ahogy gondoltam. 

- Csodálatos vagy. - mondja remegő hanggal, amitől furcsa érzés tör rám. 

- Ideges vagy? - kérdezem, miközben leülünk az egyik fotelbe. 

- Eléggé. Láttad már mennyien vannak kint? - megrázom a fejem. Igaziból nem is akarom tudni, bőven elég, ha csak akkor kezdek izgulni, amikor szólítanak. 
A maradék időben csöndben ülünk egymás mellett és várjuk, hogy a többiek is megérkezzenek. Amikor mindenki elfoglalt egy ülőhelyet, egy sárga hajú nő jött be mikrofonnal a fülében, ami nagy valószínűséggel utasításokat ad neki, hogy kit kell kiküldenie. 
- Ariana Jones, első körzet. - az első körzetes lány elindul a nő felé, látszik rajta, hogy kicsit ideges, de azért magabiztosan követi az ismeretlen hölgyet. 
Nem sokkal ezután egy nagy kivetítő jön elő, amin mi is követhetjük az eseményeket. Ariana lila ruháját dicséri meg először a műsorvezető, amit további kedves csevegés követ. 
- Mond csak, egy ilyen csinos lánynak biztosan akad jó pár kérője. - mindig megkérdezik, amit nem igazán értek, mert erre még a Hivatásos kiválasztottak sem szoktak őszintén felelni. Nagyon ritka, ha valaki elmondja az érzéseit, de érthető, hisz senki sem akarja, hogy egész Panem a magánéletén csámcsogjon. 
- Hát... nem Caesar, nincs senki. A győzelem az első, aztán jöhetnek a fiúk.
- Ezért kell nyerni nem igaz? Hatalmas tapssal jutalmazzuk ezt a céltudatos lányt az első körzetből! - a nézők engedelmesen megtapsolják a lányt, néhányan még egy-egy hangos fütty szóval is jutalmazzák. 
Az ismeretlen hölgy ismét felbukkan a semmiből, hogy szólítson valakit.
- Tobias Flitcher. Erre parancsoljon. - a szőke srác kissé félénken ballag a színpad felé, de az interjú során rengeteg viccet elsüt, amin mindenki harsányan nevet, csak mi, a többi kiválasztott nem. 
Ariana Jones már teljesen megnyugodott, az ő feladata véget ért, ettől kezdve már csak a játékra kell összpontosítania. 
A játék szóra összeszorul a gyomrom, mert vészesen közeleg a hatvanadik éhezők viadala kezdése. 
- Mit szólsz a 10 ponthoz, amit a Játékmesterektől kaptál? - hallom Flickerman kissé távolinak tűnő kérdését. 
Hát igen, a Játékmesterek előtt produkált teljesítményem jobb lett a vártnál, amivel teljesen elégedett vagyok. Ugyan úgy megkaptam a 10 pontot, mint a Hivatásos kiválasztottak, ami nagy valószínűséggel plusz pont a kettes lánnyal való összetűzésem képzeletbeli listáján. Persze ő nem tudja pontosan, hogy miért kaptam azt a magas pontszámot, csak annyit, hogy még jobban kell rám figyelnie.
Amikor bementem a Játékmesterekhez, hirtelen ötlettől elvakulva kötöttem öt vaskos csomót, amit feldobtam a levegőbe és az íjammal szép kis sorba rendeztem őket. Ezt  megcsináltam késekkel is, aztán kaptam az utasítást, hogy elmehetek. 
Liam 9 pontot kapott, azt mondta ő is az íjakat használta, de valamiért nem akart többet elárulni. 
- Nelson Prange, 4. Körzet! - ránt ki a gondolatomból az idegen nő, majd egy fiatalabb barna hajú fiú remegve követi.
- Úristen... - suttogom kissé ijedten, mert nemsokára én következem. 
Liam arca még fehérebb árnyalatot ölt, ami megint előhozza azt a kis bogarat a fejemben, hogy miért ideges, talán rosszabbul van, sőt, ő sokkal jobban izgul mint itt bárki.
A srác úgy tér vissza, mintha egy egész sziklahalmot vettek volna le a válláról, ami kicsit megnyugtat. 
- Olivia Roats, 5. Körzet. - ijedten pillantok a hang irányába, majd erőt veszek magamon és elindulok Caesar, a nézők és a kamerák felé. Közben a gyomrom szaltókat dob, de mégis nyugodt arccal megyek tovább. 
Nem tudom a nő mikor ment el, de azt tudom, hogy egyedül állok valahol a színpad végében, ahol senki sem lát. 
- Köszöntsük nagy tapssal az 5. Körzet kiválasztottját, Olivia Roatsot! - a nevem hallatán automatikusan megindul a lábam a tapsvihar irányába. Még figyelmeztetem magam, hogy végig mosolyogjak, keltsek rokonszenvet az emberekben. 
Így élőben még többnek tűnik a vendégek száma, de egy erős harapással a szám szélébe el tudom terelni a gondolataimat, és inkább a ragyogóan fehér mosolyú műsorvezetőre koncentrálok. Mintha régi barátként köszöntenénk egymást, halvány puszit lehelünk egymás arcára, majd még mindig vakítóan mosolyogva letelepedünk a kanapékra.
- Nos Olivia, hogy tetszik a Kapitólium?
- Hogy őszinte legyek Caesar, nagyon más mint az otthonom. De ezt a rengeteg finom ételt könnyű volt megszokni. 
- Azt elhiszem. - mondja a tömeggel együtt nevetve.
- Mit gondolsz az itteni emberekről? Azért biztosan ez is más az otthoniakhoz képest.
- Mindenki nagyon segítőkész és kedves volt velem, meg persze Caesar te sem panaszkodhatsz.
- Oh ne, mindjárt elpirulok!
- De tényleg nem? Igazi úriember. - mondom a nézőknek, akiknek nagyon tetszett ez a kis bókolós játék.
- Jól van, jól van, de fordítsuk egy kicsit komolyabbra a szót. - mindenki egy csapásra elnémult, én pedig feszülten várom a kérdést - Az Aratásan nagyon bátran viselkedtél. Amikor önkéntesnek jelentkeztél a húgod helyett. Hogy érezted magad, amikor meghallottad a nevét? - tudtam, hogy ez a téma érintett lesz, de valahogy sosem éreztem magam felkészültnek. Kis habozásomat Caeasr nem szakítja meg, csak türelmesen vár.
- Azt hittem, egy rossz rémálomban vagyok, de aztán kiderült, hogy ez a kőkemény valóság. - kis szünetet tartok, majd megfontoltan folytatom. - Nem akartam őt látni ebben a székben, nem akartam, hogy harcolnia kelljen. Én erősebbnek érzem magam, talán nekem több esélyem van nyerni.
Kis csönd következik, ami jókor jön, mert nem akarom mindenki előtt elsírni magam. Remélem Lizi nézi a műsort és tudja, hogy mindent megteszek hogy visszamenjek. 
- Reméljük így is lesz. - mondja együttérzően, majd meglep, hogy folytatja. - A Körzet fiú tagjának volt egy kérése, aminek nem tudtunk ellenállni, szóval engedjék meg, hogy bemutassam az 5. Körzet fiú kiválasztottját, Liam Waldot!. - meglepetten nézek a férfire, mert nem értem, miért nem küldött ki. Szemlátomást a nézők sem értik, zavart és izgatott sugdolózás kezdődik, amíg Liam nem lép a színpadra. Caesarra nézek, aki halkan odasúgja nekem:
- Maradj csak. 
A kapitólumi hölgyek nagy tapssal ajándékozzák meg Liamet, aki nem törődik senkivel, csak egyenesen felém jön, majd letérdel:
- Olivia Roats, hozzám jönnél?