Üdv mindenkinek!
Itt az új rész, remélem tetszeni fog :) Úgy tervezem, hogy hétfőn, és pénteken jönnek új részek, addig is Jó olvasást!
- Mi az? - merengésemből Liam szavai ébresztenek, megszakítva a szép emlék édes ízét.
- Semmi. - felelem félvárról, miközben kinyújtom elzsibbadt végtagjaimat. - Csak elgondolkoztam.
- Igen, én is. Azon merengtem, hogy... az Aratás előtt ki kéne mennünk az erdőbe. - Szemei a tűz fényeit vizslatják, és a szemöldökei között megjelenik az a kis ránc.
- Nem igaz. - Szemei még mindig a tüzet pásztázzák. - Miért kínozod magad? Úgyis megtartják, nem értem miért rágod magad rajta.
- Ne mond, hogy te nem félsz.
- Egyáltalán nem félek. Nekem tökmindegy, hogy éhen halok, vagy szétmarcangol valami mutáns. Mindegyik ugyanolyan lassú. Csak miattatok aggódom. - A szám sarka szomorúan lekonyul. Kár lenne tagadni, csak miattuk vagyok még mindig életben.
- Ne mondj ilyeneket. Nekem te vagy a legfontosabb. És a húgodnak is. Szükségünk van 'rád'. - A végét már csak suttogja, de tisztán értettem minden egyes szavát. Belenézek azokba a szomorú, de szeretet teljes szemeibe, és finoman közelebb kúszom meleg ajkaihoz, majd egy lágy csókkal köszönöm meg a megható beszédet.
A semmiből ezernyi emlék kép bukkan elő, fájdalmasabbnál fájdalmasabb pillanatok. A zokogás olyan erővel száll meg, hogy a levegő vétel olyan érzés, mintha vízben próbálnek oxigénhez jutni. Elkezdek remegni, mintha valaki lecsavarta volna fűtést. A szememet ellepik a könnyek, kénytelen vagyok bezárni őket, hátha ezzel az illúzióval képes leszek kizárni a képeket a fejemből. Olyan érzés, mintha órák óta küszködnék, pedig a valóság az, hogy éppen csak pár másodperce van csukva a szemem. Küzdenem kell ellene, hisz ez csak egy szerencsétlen lány a 12. Körzetből! Miért Ő győzi le azt, amit eddig felépítettem? Miért Ő hozza vissza a szörnyű emlékeket? Ez túl sok nekem, ezt nem tudom legyőzni, most biztosan nem.
- Hoozd a ffecskenddőt! - dadogom a levegőbe. Érzem, hogy valamelyik kéz elengedi a vállam, és csak pár perc után tér vissza. Érzem, ahogy a tű hegye belefúródik a jobb vállamba. A morfling és a nyugtatók lassan szétáramlik a testemmel, békét, és nyugalmat árasztva. A remegésem szépen lassan alábbhagy, és a könnyeim is éppen hogy csak folydogálnak. Lassan bekebelez a sötétség, és egy elégedett sóhaj kíséretében elnyom az álom.
*
Lassan nyitom ki a szemem. Ma nem volt rémálmom. Hát persze, hisz tegnap benyugtatóztak. A hátamon vagyok, a takaró már csak a bal lábamon van. Mélyen aludhattam, meg sem mozdultamegész éjjel. Halkan kikászálódok az ágyból, és elindulok a nappaliba. Lehuppanok a kanapéra és bekapcsolom a tévét. A hatalmas kivetítőn már a 2. Körzet kiválasztottait mutatják, ahogy leszállnak a vonatról. Gúnyosan mosolyognak, miközben végigsétálnak a kapitóliumi emberek előtt. Mindenhol parókák, kék és lila, rózsaszín és fehér kombinációkat látni, hasonló ruhaválogatással. Rápillantok az órára. Fél 11. A 1. 2. és 3. Körzetnek fél nap a Kapitólium csodálatos városa. Őszintén szólva ez egyáltalán nem érdekel. Csak egy vonatot várok. Ha jól számolom a tizenkettesek 13 órakor érnek be a városba. Az pont jó, addigra elkészülök, de mielőtt bevonulnék a fürdőbe, visszajátszom a tegnapi adást. Csak egyszerűen visszatekerem. Ezt nagyon hasznosnak találtam mindig is, mert az ismétlésben nem adnak le mindent. És ki tudja, milyen részleteket vágnak ki az élő adás felvételeiből. A monitorba beírom az időpontot, és már látom is a 12. Körzet rózsaszín ruhás kísérőnőjét, amint odalép a lányok gömbjéhez. Szólítja a kis szőke hajú lányt, aki nagyon meglepődik, de kihúzza magát, és elindul a színpad felé. Még a kamerákon át is látni az arcán a sok év éhséget és bánatot. Aranyos lány, nagyon hasonlít a húgomra csak ő zöld szemű volt. Az emlékekre valami relytett öröm fog el, ami jól esik. Ritkán érzek ilyet.
Gondolataimból az önkéntes lány megjelenése ráz fel. Összeszorítom a fogam, mert tudom mi következik. Jólvan Liv, nyugalom, erős vagy. Végignézed. - nyugtatom magam. Egy kicsit talán segít, mert Max szokott ezekkel a szavakkal nyugtatni.
- "Prim, Prim!" - kiálltja egyre erősebben a lány, majd kiront a tömegből, de a békeőrök elkapják. A szemében az elszántság lángol. Nem fogja hagyni, hogy a kis húga besétáljon a halálba. -"Önkéntesnek jelentkezem! Önkéntesnek jelentkezem a Viadalra! - a színpadon és a nézőtéren egyaránt zavart morajlást hallani, és a lány kihasználva a pillanatot, odasiet a lépcsőn várakzó Primhez, majd szorosan megöleli, és suttog neki valamit. A kislány nem akarja elengedni a nővérét. Olyan erős közöttük a kapcsolat. Végül egy magas, barna hajú fiú felkapja és visszaviszi a tömegbe.
- "Éljen, éljen!Így kell ezt csinálni a Viadalon!" - legszívesebben átnyúlnék a tévén át egyenesen a 12.-be és letapsztanám ennek a nőnek a száját. Egyáltalán nem hatottak rá a történtek, inkább örül, hogy végre van valami érdekes. - "Mi a neved?"
- "Katniss Everdeen." - tehát Katniss, te vagy az a bátor lány, aki önként bevonul a pokolba.
- "Bármibe lefogadom, hogy a nővére vagy. Nem akarod, hogy övé legyen a dicsőség ugye?" - ezt meg sem hallottam... - "Rajta emberek! Köszöntsétek hatalmas tapssal ezt a bátor kiválasztottat!" - végre, az első normális mondata. Mindenki vár a tapsra, de semmi sem történik. Majd hirtelen egy idős férfi a szájához érinti bal kezének három középső ujját, és Katniss felé emeli a kezét. A mellett álló két nő is csatlakozik, majd még 5 férfi, aztán egyre többen, míg mindenki kifejezi a tiszteletét a körzet első önkéntesének. Őszintén nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. Igen bátor, nemis, inkább vakmerő húzás ez, de mégis jó látni, hogy valakiket más is érdekel. Ellenszegülnek a Kapitóliumnak, egész Panem előtt kifejezik nemtetszésüket. Javukra szóljon, hogy amennyire kicsik és szegények, képesek voltak ilyen váratlan fordulatra. Katniss nagyon küszködik, nem akar sírni, nem akar gyengének tűnni. Jól teszi, mert sokan már itt elkezdik a fogadást. És megint egy váratlan fordulat: Haymitch Abernathy, az 50. Éhezők Viadala győztese, csontrészegen odatántorog a mikrofonhoz. Régi jó barátom, sokszor iszogattunk együtt, de igaziból egy fontosabb dolog miatt kerestem meg még anno. Mivel ő a 12. Körzet egyetlen élő győztese, csak vele tudtam beszélni. Nemsokkal a győzelmem után.
- Jó estét Haymitch!
- Szevasz kölyök. - köszönt a szőke hajú férfi, majd közelebb invitál magához. - Mijáratban?- érzem rajta, hogy már sokat ivott, de még elég józan ahhoz, hogy megértse, amit mondok neki.
- Beszélni jöttem. - Arcáról az a halvány mosoly egy pillanat alatt eltűnik mint az életem az Arénában. - Ha azért jöttél, hogy tanácsot kérj, hogyan legyen újra normális az életed, akkor rossz helyen jársz, mint a mellékelt ábra is mutatja. - mutat a kezében pihenő borospohárra.
- Más miatt jöttem. - mély levegőt veszek, majd belekezdek. - Szeretnék segíteni Maggie családján. Ha már feláldozta magát értem, a családja ne szenvedjen többet. - Maggie a 12. Körzet lány kiválasztottja volt, akivel szövetségesek lettünk. Akár győzhetett is volna, de mégsem élt a lehetőséggel.
A férfi pár pillanatig gondolkodik, majd közli a véleményét.
- Ha jól tudom, ez tiltott, szóval...
- Kérem, kérem Haymitch, nem bírok úgy élni, hogy a családja miattam éhen halhat. Kérem... - a könnyeim kitörni készülnek, egyszerűen borzalmas, mennyire gyorsan kapnak el az érzelmi hullámok.
- Sssh, nem mondtam, hogy nem segítek, csak arra akartam kilyukadni, hogy titokban kell csinálnunk. - Szépen, tagoltan beszél, hogy biztosan megértsem. - Te odaadod a pénzt, én meg viszek nekik kaját rendben?
- Igen. Köszönöm. Sokat jelent. - Nagyon hálás vagyok ennek a részeges fickónak. Halványan ismét rám mosolyog, és a vállamra teszi a kezét.
- Minden rendben lesz. - Nem, többé semmi sem lesz rendben. Mintha olvasna a gondolataimban, hozzáteszi. - Bízz bennem. A fájdalom nem tart örökké. - Bólintok egyet, majd leszállok a bárszékről.
- Most mennem kell. Majd még találkozunk. És kérem, mondja meg a családnak, hogy... hogy sajnálom. - Megint vissza kell fognom magam, hogy ne kezdjek el zokogni.
- Átadom. - Látom rajta, hogy mondana még valamit, ezért még nem indulok el. - Részvétem a családod miatt. Ezt senki nem érdemelné meg. Ne emészd magad, nem a te hibád volt. - Fáj, de jólesik, hogy ezzel vígasztal. Pontosan tudom, hogy miattam történt és ez örökké bennem marad. Ezt senki sem tudja kitörölni a fejemből, ez egy életen át, minden-egyes-pecemet meg fogja keseríteni. Mégegyszer elköszönök Haymitchtől, majd kilépek a bár fülledt melegéből és belevetem magam a sötét, hűvös éjszakába.
Gondolataimból Haymitch hatalmas esése ráz fel. Szerencsétlent ájultan viszik el a kamerák közeléből. A kapitóliumiak biztos jót nevettek ezen, pedig csak az ő hibájuk, hogy a férfi ilyen állapotban van. A kísérő, -ha minden igaz Effie- a fiúk gönbjéhez lép. Nem tett jót neki a találkozás Haymitchel, a parókája ferdén áll, és kiesett a lelkesedésből. Megfog egy cetlit, és visszatipeg a mikrofonhoz. Mostmár nem húzza az időt, kimondja a fiú kiválasztot nevét:
- "Peeta Mellark" - A kamera hamar mutatja a piszkosszőke hajú fiút. Jobb karban van, mint a mellette állók, szóval kereskedő gyereke. A képek ráközelítenek, és látszik egy halványlila folt a szeme alatt. Akkor nem túl idilli a kapcsolat valamelyik családtagjával. Elsőre az anyját mondanám, de persze ez nem biztos. Teljesen lerí róla hogy meglepődött és fél. Pontosabban retteg. Ez érthető, de biztos támogató vesztéssel jár. Felsétál a lépcsőre, és még mindig teljesen sokkos állapotan van, miközben Katniss teljesen unott képpel néz előre, míg a fiúval kezet kell fognia. A tekintetük találkozik, és megváltozik az arcuk. Teljesen biztos vagyok abban, hogy ismerik egymást. Peetán a félelmen kívűl... jól látom? A biztonság kedvéért pislogok egy nagyot, de megint ugyanaz a látvány fogad. Ezek szerelmes tekintetek! Ez nagyon nem jó, egyáltalán nem jó. Katnissről ezt már nem mondhatnám, inkább... nem is tudom...szerintem a "na csak őt ne" gondolat kering a fejében. Mutatnak egy közeli képet a még mindig egymást szorító kezükről. Mintha egy kicsivel tovább fognák egymás kezét, majd a lány elhúzza a kezét. Ha jól láttam, akkor ez is alátámasztja az elméletem. A fiú kezén, mintha égésnyomokat látnék. Ezek szerint vagy pék, - vagy talán kovács az apja. Azt hisem, sokat segít az apjának, akkor vele jó a viszonya. Ezeket is az égésekből gondolom, de ez csak megérzés.
A kiválasztottak kapnak egy kis időt, hogy elbúcsúzzanak a családtagjaiktól, majd irány a Kapitólium.
Szépen kikapcsolom a tv-t, majd elmegyek zuhanyozni. Miután végeztem a fürdőben, kiválasztok egy farmert és egy kockás inget. Indulás előtt rendelek egy sonkás szendvicset, amit még gyorsan megeszek. Most veszem csak észre, hogy teljesen be vagyok zsongva. Nem is tudom, mikor történt velem ilyen utoljára, de nagyon fura érzés. Magamra kapok a kedvenc bőrdzsekim, és kilépek a lakásból. A liftben most nincs senki, ezért egyedül utazom a földszintig. Az épületből kiérve megcsap a kellemes, lágy szél. A nap is erősen süt, kellemes idő van. A közelben van a garázsom, amiben 2 sportkocsi és 2 motor várja, hogy elindulhassanak. A garázs a föld alatt van, egy hatalmas épületben. Persze nem az egész az enyém, bár ha akarnám megvehetném. Bemegyek a hatalmas kapun, és a recepciós hölgy hirtelen mellettem terem.
- Jónapot Miss Roats! Melyiket készítsük?
Hm... van egy Bugattim és egy Lamborginim, ezek mellett pedig 2 Ducatti motorom.
- A Ducatti 1199-est.
-Hú ezek szerint nagyon siet - jegyzi meg a nő, én meg már nyitottam volna a számat valami válaszra, de ő addigra eltűnt, mintha itt sem lett volna. Elfordítom a fejem a pult felé, hátha oda ment, de nem.
- A kulcs a gyújtásban lesz. - hallom hirtelen balról, és akkorát ugrok jobbra, hogy egy pillanatra megint az Arénában érzem magam. Ösztönösen rárontanék az ellenségre, de a nőnek van annyi lélekjelenléte, hogy hátrál pár lépést, és hevesen próbálja menteni a helyzetet.
- Sajnálom sajnálom! Nyugalom csak egy recepciós vagyok és itt vagyunk a Kapitóliumban! - még mindig fújtatok, de elhiszem amit mond. Most veszem csak észre, hogy különösebben nincs túlcicomázva, csak a haja kék, és meg van műtve a szája. A légzésem lassan egyenletessé válik, ezért mielőbb le akarok lépni.
- Köszönöm. - mondom gyorsan és kisietek az ajtón. Az ajtó mellett már ott van a jármű. Korom fekete, brutálisan erős és gyors. Az egyik zöld hajú, öltönyös férfi átnyújtja a szintén fekete bukósisakot. Az összhatás elég félelmetes lehet. A vörös csizmám az egyetlen, ami kitűnik a feketésből, bár a motor felnije is vörös, szóval magazinba illő a kinézetem. Felpattanok és hirtelen nagy sebességre kapcsolok. Kiérek a főútra, és egyre gyorsabb tempóra váltok. Oroszlánként bőg fel a motor, és látom, hogy az emberek felém fordulnak. Gúnyosan elmosolyodom a sok hitetlenkedő pillantásra, és még gyorsabban kerülgetem a többi luxusautót. A szél durván belekap a hajamba. Már többel megyek, mind a megengetedd, de kit érdekel? Ha én meghalok, az senkinek nem okozna igazi fájdalmat, hisz én csak egy "bábu" vagyok az ő játékukban, egy bábu, akit szívesen kicicomáznak, egy bábu, akit kedvük szerint nyúzhatnak, ha pedig megunják, egyszerűen kidobják. Elkezdek lassítani, amikor meglátom a hatalmas, hosszú, halványkék sok ablakú épületet. Befordulok a legközelebbi utcába, és megállok a parkolóban. A sisakkal a kezemben belépek a feher falakkal festett váróba. Már sokan várnak a kiválasztottakra, és a riporterek is ellepték a teret. Csak színes haj és plasztikázott arcok mindenhol. A fotósok persze egyből megtalálnak és idióta kérdésekkel halmoznak el.
- Miss Roats, kire szavaz idén?
- Látta a 12. Körzet önkéntest?
- Nem kavarja fel az Aratáson történtek?
Az évek alatt megtanultam, hogy ezek olyanok, mint a kóbor kutyák. Ha egyszer adsz neki enni, akkor mindig visszajön, hogy kapjon még. Ezeket amilyen gyorsan csak tudod, rázd le.
- Köszönöm, hogy ennyire aggódnak értem, eddig jól voltam. - A kérdések hirtelen megszűnnek. Most megsértődtek. Ez kell nekik, mindjárt keresnek valaki mást, aki örömmel válaszol a kérdéseikre.
- Ott van Johann Steier! - kiáltja egy lány, és az ajtó felé mutat. Mindenki egy emberként rohanja le az 1. Körzetből származott férfi győztest. Gyorsan eltűnök a tömegben, hogy még véletlenül se találjanak meg újra.
Már a kordont is felállították. Ahelyett, hogy beállnék a sok színes majom közé, inkább a képzeletbeli folyosó vége felé sétálok. Mire elfoglalom a fal mellett a helyem, a vonat is befut. Az ajtók kinyílnak, és kilépnek rajta a 12. Körzet Kiválasztottai.
- Jó estét Haymitch!
- Szevasz kölyök. - köszönt a szőke hajú férfi, majd közelebb invitál magához. - Mijáratban?- érzem rajta, hogy már sokat ivott, de még elég józan ahhoz, hogy megértse, amit mondok neki.
- Beszélni jöttem. - Arcáról az a halvány mosoly egy pillanat alatt eltűnik mint az életem az Arénában. - Ha azért jöttél, hogy tanácsot kérj, hogyan legyen újra normális az életed, akkor rossz helyen jársz, mint a mellékelt ábra is mutatja. - mutat a kezében pihenő borospohárra.
- Más miatt jöttem. - mély levegőt veszek, majd belekezdek. - Szeretnék segíteni Maggie családján. Ha már feláldozta magát értem, a családja ne szenvedjen többet. - Maggie a 12. Körzet lány kiválasztottja volt, akivel szövetségesek lettünk. Akár győzhetett is volna, de mégsem élt a lehetőséggel.
A férfi pár pillanatig gondolkodik, majd közli a véleményét.
- Ha jól tudom, ez tiltott, szóval...
- Kérem, kérem Haymitch, nem bírok úgy élni, hogy a családja miattam éhen halhat. Kérem... - a könnyeim kitörni készülnek, egyszerűen borzalmas, mennyire gyorsan kapnak el az érzelmi hullámok.
- Sssh, nem mondtam, hogy nem segítek, csak arra akartam kilyukadni, hogy titokban kell csinálnunk. - Szépen, tagoltan beszél, hogy biztosan megértsem. - Te odaadod a pénzt, én meg viszek nekik kaját rendben?
- Igen. Köszönöm. Sokat jelent. - Nagyon hálás vagyok ennek a részeges fickónak. Halványan ismét rám mosolyog, és a vállamra teszi a kezét.
- Minden rendben lesz. - Nem, többé semmi sem lesz rendben. Mintha olvasna a gondolataimban, hozzáteszi. - Bízz bennem. A fájdalom nem tart örökké. - Bólintok egyet, majd leszállok a bárszékről.
- Most mennem kell. Majd még találkozunk. És kérem, mondja meg a családnak, hogy... hogy sajnálom. - Megint vissza kell fognom magam, hogy ne kezdjek el zokogni.
- Átadom. - Látom rajta, hogy mondana még valamit, ezért még nem indulok el. - Részvétem a családod miatt. Ezt senki nem érdemelné meg. Ne emészd magad, nem a te hibád volt. - Fáj, de jólesik, hogy ezzel vígasztal. Pontosan tudom, hogy miattam történt és ez örökké bennem marad. Ezt senki sem tudja kitörölni a fejemből, ez egy életen át, minden-egyes-pecemet meg fogja keseríteni. Mégegyszer elköszönök Haymitchtől, majd kilépek a bár fülledt melegéből és belevetem magam a sötét, hűvös éjszakába.
Gondolataimból Haymitch hatalmas esése ráz fel. Szerencsétlent ájultan viszik el a kamerák közeléből. A kapitóliumiak biztos jót nevettek ezen, pedig csak az ő hibájuk, hogy a férfi ilyen állapotban van. A kísérő, -ha minden igaz Effie- a fiúk gönbjéhez lép. Nem tett jót neki a találkozás Haymitchel, a parókája ferdén áll, és kiesett a lelkesedésből. Megfog egy cetlit, és visszatipeg a mikrofonhoz. Mostmár nem húzza az időt, kimondja a fiú kiválasztot nevét:
- "Peeta Mellark" - A kamera hamar mutatja a piszkosszőke hajú fiút. Jobb karban van, mint a mellette állók, szóval kereskedő gyereke. A képek ráközelítenek, és látszik egy halványlila folt a szeme alatt. Akkor nem túl idilli a kapcsolat valamelyik családtagjával. Elsőre az anyját mondanám, de persze ez nem biztos. Teljesen lerí róla hogy meglepődött és fél. Pontosabban retteg. Ez érthető, de biztos támogató vesztéssel jár. Felsétál a lépcsőre, és még mindig teljesen sokkos állapotan van, miközben Katniss teljesen unott képpel néz előre, míg a fiúval kezet kell fognia. A tekintetük találkozik, és megváltozik az arcuk. Teljesen biztos vagyok abban, hogy ismerik egymást. Peetán a félelmen kívűl... jól látom? A biztonság kedvéért pislogok egy nagyot, de megint ugyanaz a látvány fogad. Ezek szerelmes tekintetek! Ez nagyon nem jó, egyáltalán nem jó. Katnissről ezt már nem mondhatnám, inkább... nem is tudom...szerintem a "na csak őt ne" gondolat kering a fejében. Mutatnak egy közeli képet a még mindig egymást szorító kezükről. Mintha egy kicsivel tovább fognák egymás kezét, majd a lány elhúzza a kezét. Ha jól láttam, akkor ez is alátámasztja az elméletem. A fiú kezén, mintha égésnyomokat látnék. Ezek szerint vagy pék, - vagy talán kovács az apja. Azt hisem, sokat segít az apjának, akkor vele jó a viszonya. Ezeket is az égésekből gondolom, de ez csak megérzés.
A kiválasztottak kapnak egy kis időt, hogy elbúcsúzzanak a családtagjaiktól, majd irány a Kapitólium.
Szépen kikapcsolom a tv-t, majd elmegyek zuhanyozni. Miután végeztem a fürdőben, kiválasztok egy farmert és egy kockás inget. Indulás előtt rendelek egy sonkás szendvicset, amit még gyorsan megeszek. Most veszem csak észre, hogy teljesen be vagyok zsongva. Nem is tudom, mikor történt velem ilyen utoljára, de nagyon fura érzés. Magamra kapok a kedvenc bőrdzsekim, és kilépek a lakásból. A liftben most nincs senki, ezért egyedül utazom a földszintig. Az épületből kiérve megcsap a kellemes, lágy szél. A nap is erősen süt, kellemes idő van. A közelben van a garázsom, amiben 2 sportkocsi és 2 motor várja, hogy elindulhassanak. A garázs a föld alatt van, egy hatalmas épületben. Persze nem az egész az enyém, bár ha akarnám megvehetném. Bemegyek a hatalmas kapun, és a recepciós hölgy hirtelen mellettem terem.
- Jónapot Miss Roats! Melyiket készítsük?
Hm... van egy Bugattim és egy Lamborginim, ezek mellett pedig 2 Ducatti motorom.
- A Ducatti 1199-est.
-Hú ezek szerint nagyon siet - jegyzi meg a nő, én meg már nyitottam volna a számat valami válaszra, de ő addigra eltűnt, mintha itt sem lett volna. Elfordítom a fejem a pult felé, hátha oda ment, de nem.
- A kulcs a gyújtásban lesz. - hallom hirtelen balról, és akkorát ugrok jobbra, hogy egy pillanatra megint az Arénában érzem magam. Ösztönösen rárontanék az ellenségre, de a nőnek van annyi lélekjelenléte, hogy hátrál pár lépést, és hevesen próbálja menteni a helyzetet.
- Sajnálom sajnálom! Nyugalom csak egy recepciós vagyok és itt vagyunk a Kapitóliumban! - még mindig fújtatok, de elhiszem amit mond. Most veszem csak észre, hogy különösebben nincs túlcicomázva, csak a haja kék, és meg van műtve a szája. A légzésem lassan egyenletessé válik, ezért mielőbb le akarok lépni.
- Köszönöm. - mondom gyorsan és kisietek az ajtón. Az ajtó mellett már ott van a jármű. Korom fekete, brutálisan erős és gyors. Az egyik zöld hajú, öltönyös férfi átnyújtja a szintén fekete bukósisakot. Az összhatás elég félelmetes lehet. A vörös csizmám az egyetlen, ami kitűnik a feketésből, bár a motor felnije is vörös, szóval magazinba illő a kinézetem. Felpattanok és hirtelen nagy sebességre kapcsolok. Kiérek a főútra, és egyre gyorsabb tempóra váltok. Oroszlánként bőg fel a motor, és látom, hogy az emberek felém fordulnak. Gúnyosan elmosolyodom a sok hitetlenkedő pillantásra, és még gyorsabban kerülgetem a többi luxusautót. A szél durván belekap a hajamba. Már többel megyek, mind a megengetedd, de kit érdekel? Ha én meghalok, az senkinek nem okozna igazi fájdalmat, hisz én csak egy "bábu" vagyok az ő játékukban, egy bábu, akit szívesen kicicomáznak, egy bábu, akit kedvük szerint nyúzhatnak, ha pedig megunják, egyszerűen kidobják. Elkezdek lassítani, amikor meglátom a hatalmas, hosszú, halványkék sok ablakú épületet. Befordulok a legközelebbi utcába, és megállok a parkolóban. A sisakkal a kezemben belépek a feher falakkal festett váróba. Már sokan várnak a kiválasztottakra, és a riporterek is ellepték a teret. Csak színes haj és plasztikázott arcok mindenhol. A fotósok persze egyből megtalálnak és idióta kérdésekkel halmoznak el.
- Miss Roats, kire szavaz idén?
- Látta a 12. Körzet önkéntest?
- Nem kavarja fel az Aratáson történtek?
Az évek alatt megtanultam, hogy ezek olyanok, mint a kóbor kutyák. Ha egyszer adsz neki enni, akkor mindig visszajön, hogy kapjon még. Ezeket amilyen gyorsan csak tudod, rázd le.
- Köszönöm, hogy ennyire aggódnak értem, eddig jól voltam. - A kérdések hirtelen megszűnnek. Most megsértődtek. Ez kell nekik, mindjárt keresnek valaki mást, aki örömmel válaszol a kérdéseikre.
- Ott van Johann Steier! - kiáltja egy lány, és az ajtó felé mutat. Mindenki egy emberként rohanja le az 1. Körzetből származott férfi győztest. Gyorsan eltűnök a tömegben, hogy még véletlenül se találjanak meg újra.
Már a kordont is felállították. Ahelyett, hogy beállnék a sok színes majom közé, inkább a képzeletbeli folyosó vége felé sétálok. Mire elfoglalom a fal mellett a helyem, a vonat is befut. Az ajtók kinyílnak, és kilépnek rajta a 12. Körzet Kiválasztottai.
Wow ez a csaj tényleg lélek olvasó:) Nem semmi hogy a felvételből szinte mindent leszűrt. Úgy tűnik rokon lelket lát Katnissben. Érdeklődve várom a folytatást.
VálaszTörlésIgen, örülök, hogy észrevetted :) Köszi a kommented, nemsokára jön a kövi rész ;)
Törlés