3. Fejezet

Elnézést a csúszásért...

Tegnap 11 kor értem haza, és dőltem is be az ágyba... De nem húzom az időt, itt a kövi rész ;)

Jó olvasást!

 "Reggel arra ébredek, hogy egy apró test hangtalanul hozzám bújik. Nem kell kinyitnom a szemem, hogy tudjam, Lizi menekült be hozzám, hogy megvédjem a rossz álmoktól.Végül mégis kinyitom a szemem,és a nap első fényes sugarai miatt egy pillanatra vissza kell csöppenjek a sötétségbe. Mintha a Nap így üzenne, hogy jobb lenne, ha ma nem kelnék fel. Most már sokat pislogva, de újra kinyitom a szemem, és a pillantásom találkozik a mellettem fekvő lányal. Rikítóan szőke hosszú haja most kibontva omlik a vállaira. Zöld szemei olyanok, mint tavasszal az erdő. A kettőnk kapcsolata nagyon mély, mert csak mi vagyunk egymásnak, ja meg a részeges nagyapánk. Igaziból nagyon okos ember. Ő tanított meg mindenre,amit tudnom érdemes. Lezüllött, mert nem tudta elviselni a fia és a lába elvesztését.

- Álmodban beszéltél - mondja Liz hirtelen. Ez rosszul kezdődik. - Azt mondtad, hogy anyát megölték. Igaz ez? - szeméből lassan legurul egy könnycsepp, míg én elkerekedett szemekkel gondolkozom, hogyan magyarázzam ezt meg. Anyám már 10 éve öngyilkos lett, mármint ezt mondták. Nem bírta elviselni apám halálát, és ezért hagyott itt minket. Én ezt nem fogadtam el. Már csak azért sem, mert ezt a kapitóliumiak mondták. Meg amúgy is, mondott volna valami gyanúsat, vagy félreérthetőt nem? Nem hagyott volna itt minket egy szó nélkül! Gyorsan elrendezem az arcvonásaimat, és nyugodt hangon válaszolok. Ő így is nehezen kezelte, pedig csak 3 éves volt. Nem kell felzaklatni őt újra a régi dolgokkal. Legalábbis nagyapa ezt tanácsolta.

- Tudod, hogy az álmok nem valósak. És nem is tudjuk pontosan, hogy ezt mire mondtam, az álmokban bármi megtörténhet. - Szerintem ez nem teljesen helytálló, de a húgom lát benne rációt, mert a vonásai egy pillanatra kisimulnak, de megint összeráncolja a homlokát.

- Mást is mondtál. - Egy kicsit megnyugszom, hogy sikerült túllépnünk az előző beszélgetésen. -Azt mondtad, hogy önként jelentkezel a Viadalra. Nem akarsz itt hagyni engem ügye?

- Tessék? Liz kérlek ne butáskodj, tudod, hogy sosem tennék ilyet önszántamból. Ahelyett, hogy ilyen dolgokon rágódsz, mond meg mit szeretnél enni az Aratás után. - mosolygok rá.

- Nem is tudom, talán halat. - mosolyog ő is, de látszik rajta, hogy retteg az Aratástól.

- Gyere ide. - közelebb húzom magamhoz és erősen megölelem. - Ne félj, nem lesz semmi baj.

Már a megbeszélt helyen várok, egy hatalmas tölgyfa mellett, és az alattam fekvő kopár tájat fürkészem. Erősen szorítom az íjam, hátha meglátok egy 'barna halfarkas' nevű madárcsoportot. Ocsmány dögök, de finom a húsuk. Az 5.-ben sok van belőlük, ahogy a sík, kopár területekből is. Az 5. Körzet egy hatalmas síkságon áll. A történelem tanár szerint ez azért van, hogy a hatalmas energiaszintű épületek biztonságosan rögzítve legyenek. A kígyók, a madarak és a bogarak a legelterjedtebbek, de szerencsére a körzetben többnyire ki vannak irtva. A kerítésen túl viszont ott van az erdő, ami igaziból egy dzsungel, de nekem erdő marad, mert ez a zöldövezet egyáltalán nem nagy. Viszont tele van gyümölcsökkel, kis- és nagy állatokkal egyaránt. A gond ott kezdődik, hogy át kell kelni egy hatalmas folyón, ami iszonyat gyors sodrású, és széles. Nem egy ember fulladt már bele. Szerencsére apám talált egy átkelőt, ahol a sodrás gyengébb, és nem túl mély. Azért így is sokat kell úszni, de megéri. Hirtelen tompa zajra leszek figyelmes. Felajzott íjjal hátrafordulok, hogy lelőjem a vadállatot. Vigyázni kell, sokszor kószál erre pár vadmacska. Éppen elengedném a nyilat, amikor meglátom a barna fürtöket. Annyi időm van csak, hogy félrerántsam az íjat, így a lövés szerencsére célt téveszt, és belefúródik a fiú feje melletti fába.

- Majdnem lelőttelek! Miért jössz a hátam mögött? - ripakodok rá.

- Héj héj, nyugi! Nem gondoltam, hogy már itt leszel. - Elhúzom a számat, de el kell fogadnom a válaszát, mert azt mondtam, ma kicsit kések.

- Ma foghatnánk halat. -Mondom most már nyugodtan.

- A hal a húgod kedvence. - Mindketten mosolygunk, mert amikor először vittem haza halat, Liz teljesen ledöbbent, hogy ilyen íze van ennek az érdekes szagú állatnak.

- Igen neki lesz, szóval mehetnénk, nem akarok lekésni az "ünnepségről" - az ünnepség szót kapitóliumi akcentussal ejtem ki, majd elindulok a most már nevető fiúhoz, és elindultunk az erdőbe."

Elsőnek a kísérő száll le, mögötte Peeta, Katniss, végül Haymitch. A férfi két békeőrrel elindul az ellenkező irányba. A kiválasztottak most mennek az átalakító központba, ahol a kiválasztottak találkoznak a stylistjaikkal. Effie még mindig- vagy már megint- abban a rózsaszín göncben van. Nekitámaszkodom a falnak és ott várom meg őket. A nő folyamatosan beszél, aztán már messziről kiszúr, és odafordul a többiekhez. Gondolom 5 másodperces illemórát tart, hogy hogyan kell viselkedni. Mélyen kifújja a levegőt, és egy hatalmas vigyorral az arcán köszönt.

- Miss Roats, megtisztelő, hogy találkozhatunk Önnel!

- Sajnálom, hogy így történt, de én is örülök a találkozásnak - Kezet nyújtok mindannyiuknak. Meglepődve néznek rám, hisz az emberek ilyenkor gratulálni szoktak, bár nem értem mihez. - Nem lenne probléma, ha Katnisst én kísérném tovább? - kérdezem elragadó mosollyal Effietől. Ezzel a mosollyal vívtam ki a kapitóliumiak kegyeit. - Már ha te is szeretnéd. - most Kattniss felé fordulok, aki teljesen értetlenül néz rám.

- Én... -Kezdené, mire a nő gyorsan közbeszól.

- Hát persze hogy szívesen tartana önnel! Mi már itt sem vagyunk!

Finoman elkezdi tolni Peetát a lift irányába, mire a szőke fiú kicsit csüggedten követi az erősen magyarázó nőt. Hát persze, minél több időt akar Katnissel tölteni.

- Érdekes lehetett nektek ezzel a nővel utazni.

- Nem is olyan rossz, mint gondolnád. - veszi védelmébe a nőt. Egyre szimpatikusabb ez a lány. Lassan mi is elindulunk a lift irányába.

- És hogy tetszik a csodálatos Kapitólium?

- Nekem túl nagy itt a felhajtás.

- És még nem láttál mindent. - mondom kissé gúnyosan, mire halványan elmosolyodik.

- Akkor miért élsz itt? - Kicsit gondolkozom, mielőtt válaszolnék.

- Tudod, vannak döntések, amiket az ember nem szívesen hoz meg. - Maga elé fordul, mintha ismerné ezt az érzést.

- És miért vagy itt? - halkan nevetni kezdek.

- Mi az?

- Nem hallottál még rólam sokat ügye? Azon kívül, hogy a kapitólium kedvenc játékszere vagyok. - hagyok neki, és magamnak is pár pillanatot, aztán folytatom. - A pénzem arra használom, hogy támogassak egy kiválasztottat, amikor ő az Arénában van. Értelmezhetjük másik mentornak is.

- Miért nem a saját körzetedet támogatod? - próbál rájönni a logikára, de kétlem hogy sikerülne, mert ha belegondolunk, nincs semmi értelme annak amit csinálok.Talán egy mégis van...

- Talán azért, hogy... - keresem a megfelelő kifejezést. Elszánt vigyorral folytatom. - hogy így lázadjak a Kapitólium ellen. - Remélem Snow minden szavamat hallotta. Bár egymagamban nem jelentenék veszélyt a birodalma épségére. Katnissre sandítok, aki nem tudja, hova rakja ezt a megjegyzést. Mintha ezzel a mondattal elnyertem volna a tetszését.

- Egyébként meg nagyon bátran cselekedtél, amikor önként jelentkeztél a húgod helyett. - Már eltűnt az arcomról az a vigyor.

- És pont rám esett a választásod? Én nem vagyok erős... - megrázom a fejem.

- Aki feláldozza magát más helyett, az csak erős lehet, és megérdemli hogy éljen. Elég jó ember ismerő vagyok, és látom, hogy falat építettél, ahova elrejtheted az érzéseidet, de hidd el, hogy ha az a fal ott marad, nem lesz igazi életed. - engem néz és a szavaimon gondolkodik. Már itt a lift, szóval nincs már sok időnk. - Ha segítségre van szükséged, megtalálsz. - mondom, miközben megnyomom a lift egyik gombját, ami a 12. Emeletre viszi Katnisst. - Ja igen, és megmondanád Haymitchnek, hogy finom volt a bor amit küldött? És hogy sokszor ölelem. - Sikerült felkeltenem az érdeklődését, lesz min gondolkodnia az éjjel.

- Még találkozunk. - Mondom búcsúzóul. Majd elveszem a kezem a lift ajtóiról.

- Várj! - kiálltja, mire kíváncsian felé fordulok. Kicsit kínosan érzi magát, és még magát is meglepte, hogy utánam szólt. Zavartan választ egyet abból az ezernyi kérdésből, ami jelenleg a fejében motoszkál, majd halkan folytatja.- Hova kell most mennem?

- Kiszállsz a liftből és egy csapat rémisztő kinézetű alak elvisz lemosni, meg hasonló kényelmetlen dolgokat csinálnak majd rajtad, de ne ellenkezz, csináld azt amit mondanak. Aztán találkozol Cinnával, a stylistoddal. Ő nagyon kedves, sokat fog segíteni. - magyarázom kedvesen, majd biccentek, és hátralépek egy lépést.

- Köszönöm. - Mondja maga elé, de attól függetlenül értettem.Azt hiszem, jó benyomást tettem rá. Bízom benne, hogy megkeres még. Miután a lift bezáródik, elindulok a többi kapitóliumival együtt a Köröndre, ahol mindenki megmutatja milyen körzetből jött. Itt a ruhák dominálnak. Például 4. Körzet- horgászat. A stílustanácsadóknak olyan ruhát kell készíteniük, aminek köze van a vízhez, a halakhoz, vagy a horgászáshoz. A 12. Körzetben a bányászat a fő iparág, és itt nem túl kreatívak öltöztetés terén. Bízom Cinnában, biztos nagyot alkot.Nagyon profi, ahhoz képest, hogy ez lesz az első éve.

Addig is, amíg elkezdődik a bevonulás, megpróbálok támogatókat szerezni.