Jó olvasást!
Meghaltam, és a mennybe kerültem. Ez az első gondolatom, amint meglátom a finomabbnál -finomabb, színesebbnél-színesebb sütiket. És ezek csak a desszertek! Mind arany tálcán pihen, mahagoni asztalokon. Hatalmas, vörös szőnyeg, bézs kanapék, az asztalok mellett arany székek. Csak ez a szoba annyit ér, mint az egész házunk, ha nem többet. Liam is megbabonázva szemléli az ételeket.
- Ügye milyen mesés! De ez még semmi a csodálatos Kapitóliumhoz! - olyan vágyakozva sóhajt a mondat végén, mintha ezer éve jött volna az 5. - be. - Gyertek Drágáim, foglaljatok helyet! Egyetek, amennyi jól esik! - Csiripeli olyan magas hangon, hogy erősen elgondolkodom, vajon a fülem túléli- e ezt az utazást. Azért engedelmesen leülünk. - Hogy tetszik?
- Szép. - feleli a mellette ülő fiú egyszerűen. A nő arcáról eltűnik a vigyor. Most le lett lombozva. Valamit hozzá kell tennem, hátha tud majd támogatókat szerezni, és el tudja mesélni, mennyire odavagyunk a városért.
- Liam azt akarta mondani, hogy egyszerűen lenyűgöző, csak a meglepődéstől nem tudta elég pontosan kifejezni magát. - Fogalmam sincs, hogyan süllyedhettem ennyire mélyre. De legalább Cyntia újra felhőtlenül boldog. Sután Liamra pillantok, aki teljesen értetlen tekintettel mered rám. Halványan megrázom a fejem, erre majd négy szem közt visszatérünk.
- Ha nem bánjátok, elvonulnék egy pillanatra. - Kérdezi a nő illedelmesen, mire mindketten hevesen bólogatni kezdünk.
- Csak nyugodtan, el leszünk. - Mondom kedvesen Cyntiának, aki szépen kitipeg a szobából.
- Szóval mi volt ez? - Éreztem, hogy nem hagyja annyiban. - Mi ez a nagy csodálat?
- Szóval... ahogy ismerjük őket, nem szeretik, ha leszólják a hőn áhított városkájukat. És szerintem pont most nem kéne elveszíteni egyetlen támogatót sem. - Az arcán a felismerés suhan át, mintha most jött volna rá, hogy 1+1 az 2.
- Nem gondoltam, hogy máris készülsz az Arénára. Mármint, már a támogatókért aggódsz, és Miss Tökéletességnél is bevágódsz. - Oké, ez fájt, de ha elfelejtem, hogy rólam beszél, én is így vélekednék.
- Ha már önként jelentkeztem, ne már, hogy pont szomjan haljak. Akkor már inkább valami gyors halál. - Már egyikünknek sincs tovább viccelődni, inkább megkóstoljuk az édességeket. Először egy étcsokoládés bevonatú, tej karamellával töltött, íny csiklandó bon-bont kóstolok meg, majd a tányéromra teszek két krémest, és egy sajttorta szeletet. Inkább a vacsorára tartogatunk, de addig is lesz valami a hasunkban.
Az ajtó hirtelen kinyílik, majd belép a két mentor. Egy magas, kócos hajú, széles vállú, fiatal srác, a másik pedig egy idősebb, mogorvább férfi. Brandon és Donald. Letesszük a tányérokat, és helyet foglalunk, velünk szemben pedig a férfiak.
- Szép kis jelenetet rendeztetek az Aratáson. - Kezdi az őszes hajú, majd elemel egy sütit az előtte álló asztalról. - Meg kell hogy mondjam, igazán meggyőzőek voltatok.
- Nem kellett megjátszani semmit. - Mondom durván a férfinak. Ne higgye, hogy ez csak játék volt.
- Nyugalom Aranyom, nem kell már mindjárt elharapni a torkomat. Csak mondom. - Úgy érzem, lesznek még összetűzések köztünk.
- Meg kellene beszélnünk pár dolgot. - Veszi át a szót Brandon. - Kell valami taktika, hogy milyenek legyetek a nézők előtt.
- Fölösleges fiam, nem ismered őket? A "Szerelmes Vadászokat"? Nekik nem kell szerep. - Megdöbbenek a hallottakon. Honnan ismer minket? És a vadászok honnan jött? Egyáltalán honnan ismer? - Egyébként sem csinálnád azt amit mondok nem, Aranyom? Nem vagy te az a fajta aki felvesz egy álruhát a sok bohóc kedvéért. - Bök rám a kisujjával. Ez teljességgel igaz, biztos nem vennék fel semmilyen álarcot azok kedvéért. Talán rosszul ítéltem meg elsőre ezt a fickót.
- Mi lenne, ha most átöltöznétek? Aztán este vacsoránál találkozunk. - Mondja a fiatal fiú. Lehet, hogy szeretne beszélgetni a mentor társával. Bólintok, majd kézen ragadom Liamet és elindulok a szobáink felé. Az egyik szürke ajtóra ráírták a "Lány Kiválasztott" feliratot. Tehát ez a szoba az enyém. A folyosó végén pedig a "Fiú Kiválasztott" szobája.
- Majd a vacsoránál találkozunk. - Kicsit csalódott vagyok, de kell mindkettőnknek egy kis egyedüllét.
- Akkor a vacsoránál. - Liam egy gyors puszit nyom a homlokomra, aztán egy halvány mosoly után elindul feltérképezni a szobáját. Finoman elfordítom az ezüst kilincset és szélesen kitárom az ajtót. Nem is tudom, mire várok, vagy hogy mit találok a szobában, de először inkább kívülről vizsgálódom. Sötét narancssárga fal, ha jól látom, csak egyszerűen lefestették. Középen egy hatalmas, két személyes ágy fogad, mellette két oldalt éjjeliszekrények. Jobbra egy ajtó, ami nagy valószínűséggel a fürdőbe vezet. Balra egy ablak, ahol az elsuhanó tájat láthatom. Az ajtó mellett pedig egy nagy ruhásszekrény. Talán mégsem fog rám rontani semmi, ezért lassan belépek a szobába, majd becsukom az ajtót. Leülök az ágyra, és a tájat figyelem. Sok értelme nincs, mivel minden teljesen elmosódik a hatalmas sebesség miatt. Inkább lezuhanyozok. Leveszem a ruháimat, amiket egyszerűen a földre ejtek, majd meztelenül belépek a fürdőbe és máris a zuhanyzóban találom magam. Ez nem olyan egyszerű zuhanyzó, mint ami otthon van. Itt gombnyomással szabályozhatod a hőmérsékletet, és a víz erejét. Hosszas vizslatás után rábökök az első gombra, és a víz egyenesen a képembe veret. Gyorsan rácsapok egy másikra, amivel sikeresen hidegre állítottam a víz hőmérsékletét. Találomra megnyomom a legutolsót, és minden leáll. Oké, kezdjük előről. Közelebb hajolok a kis gombokhoz. Felfedezem, hogy a kék a hideget, a piros gomb a melegvizet szabályozza. Lehet állítani az erősségen, és hogy honnan érkezzen a víz. Még azt is én adhatom meg, hogy milyen testápolót szeretnék használni. Találomra megnyomom az egyiket, aztán majd meglátjuk. Mire beállítom a tökéletes kombinációt, hallom, hogy kopogtatnak.
- Negyed óra múlva vacsora! Aztán szépen öltözzetek ám fel! - Pedig hosszan szerettem volna ázni, de ez most nem jön össze. Kiszállok a meleg zuhany alól, és a földből kellemes meleg levegő kezd szárítani. Valamennyire a hajam is megszárad, ezért könnyen kifésülöm, majd a gardróbhoz sietek. Kihalászok egy szürke nadrágot, és egy fehér pólót. Kétlem, hogy kint hideg lenne, de azért magamra veszek egy kockás inget is.
- A vacsora tálalva! Együnk amíg meleg! - Csiripeli Cyntia. Egy nagy sóhajtás közepette elindulok az étkezőbe.
Sok mindent megtudok róla. Például, hogy már rég elvesztette az édesapját egy bányarobbanásban, és ő tartja el az anyját és a húgát. Az anyja nagyon rosszul viselte, teljesen összeroppant, ezért ő vigyázott Primre. Azt is elárulta, hogy kijárt vadászni az erdőbe.
- És mivel vadásztál?
- Íjjal. De csapdát is tudok készíteni.
- Nagy hasznodra lesz az Arénában. Többnyire íj mindig van. És legtöbbször vannak fák is, ahol elrejtőzhetsz. De gondolom, ezt te is tudod. - Mondom neki mosolyogva. Kétlem, hogy tudnék bármi újat mondani neki az erdőről. -Egyedül mentél ki?
- Nem. - Kicsit habozik. Talán a barátja?
- Egy baráttal. - Bólint. - Csak egy baráttal? - Hangsúlyozom ki a csak szócskát. - Nem akarok a magánéletedben vájkálni, nem muszáj válaszolnod. - Mindig hagyok választási lehetőséget, nem kötelező beszélgetni velem.
- Csak barát. - Szerintem nem akar róla beszélni, mert honvágyat gerjeszt. Teljesen megértem, ismerős érzés.
- Jól van, ne várakoztassuk meg a többieket. - Intek az ajtó felé, majd mindketten felállunk.
A többiek már elkezdték az evést, ezért mi is gyorsan csatlakozunk. Örülök, hogy a két stílustanácsadó is jelen van. Csak egy tál levest rendelek, nem úgy, mint a többiek.
- Anno én is ennyi mindent raktam a tányéromra. Régi szép idők. - Mondom megjátszott fájdalommal. Haymitch csak horkant egyet. Ő is tudja, hogy van ez. Kérek egy pohár bort is, amit szépen lassan kortyolgatok.
- És, - kezdi Haymitch a beszélgetést - milyen csodálatos szerelésbe öltöztetitek a fiatalokat? - Csak én éreztem gúnyosnak a megjegyzést? Úgy látszik igen, mert Portia, Peeta stylistja kezdi ecsetelni, hogy megint valami tüzes ruhát terveztek.
- A tűzről jut eszembe. - Mondja Cinna, majd int az egyik vörös hajú Avoxnak, aki egy kis tortát tesz az asztalra. A torta szó szerint lángra lobban, majd lassan kialszik. Tömény szesszel öntik le, és így sokkal varázslatosabb lesz a végeredmény. Katniss kezd el morgolódni az égő torta miatt.
- Ó! De hiszen ismerlek! - Tessék? Mindenki értetlenül bámulja a két lányt. Honnan ismerne Katniss egy Avoxot? Nem szólok semmit, csak figyelem az arcokat. Effie csattan fel elsőnek, majd Haymitch is csatlakozik. Hirtelen Peeta csettint, majd felkiállt:
- Megvan. Delly Cartwright. Így hívják. Nekem isolyan ismerősnek tűnt az arca. Aztán beugrott, hogy kiköpött Delly a csaj. - Hmm, nekem picit ferde a történet. Cartwright, Cartwright... asszem két éve egy Mellissa Cartwright nevű lányt húztak ki a 12.- ből. De az a lány szöges ellentéte ennek az Avoxnak. Lehet, hogy csak tévedek, de ha igazam van, akkor Peeta piszok jól hazudik.
A torta természetesen nagyon finom, mindenki eszik egy szeletet. Persze Katnissék többet, amúgy is az ő tiszteletükre rendelték. A falatozás után átmegyünk egy másik szobába, ahol megnézzük a Nyitó Ünnepség ismétlését.
- Az első, és második körzet tett mélyebb benyomást, meg persze ti. Hála a csodás tervezőknek. - Biccentek Cinna felé, aki halványan elmosolyodik.
- Kinek az ötlete volt, hogy fogjátok egymás kezét? - Kérdezi Haymitch. Ezt akár egyfajta lázadásnak is vehetjük. A többiek nem is figyelnek egymásra, mintha ott sem lennének.
- Cinna. - Válaszol Portia.
- Jó ötlet volt, így egyszerre csigáztátok fel a Kapitóliumot és mutattátok meg, hogy nem kell már most megölnötök egymást. Hiszen egy körzetből jöttök.
- Épp kellő mértékű lázadás. - Jegyzi meg Haymitch. Én ezt nem akartam ilyen egyenesen kimondani, de végülis jól tette. Haymitch elzavarja a fiatalokat aludni, hogy a "felnőttek" megbeszéljenek pár dolgot.
- Azt hiszem, én is pihenek egy kicsit, hogy holnap frissen induljon a nap. - Mondja Effie, majd kisiet a szobából.
- Szerintem Snow már most utálja őket. - Kezdi Haymitch a beszélgetést. - Már ideje volt, hogy végre jöjjön valaki. - Cinnával némán helyeselünk. Az elégedetlenkedők régóta várnak valakire, aki reményt ad nekik. Aki kiáll a zsarnokság ellen, és békét teremt.
- Katniss nem az a fajta aki megváltja a világot. - Mondom némi gúnnyal a hangommal.
- De mi van, ha nem megfontoltan teszi? Csak úgy jön? - Kérdezi Cinna. - Amikor önként jelentkezett, akkor is csak az érzelmei hajtották.
- Van benne valami. - Helyesel Haymitch.
- Igen tudom. - Amikor nyertem, engem akartak vezetőnek, de élből visszautasítottam. Egy depressziós lány hogyan vezetné az országot? Hülyeség. Ma is rengeteg összeesküvést szerveznek titokban, de nem érdekel. Mondtam, hogy engem hagyjanak ki ebből.- Hát, én asszem hazamegyek. Holnap majd megint jövök. - Intek, és ott hagyom a két férfit.
- Ha nem bánjátok, elvonulnék egy pillanatra. - Kérdezi a nő illedelmesen, mire mindketten hevesen bólogatni kezdünk.
- Csak nyugodtan, el leszünk. - Mondom kedvesen Cyntiának, aki szépen kitipeg a szobából.
- Szóval mi volt ez? - Éreztem, hogy nem hagyja annyiban. - Mi ez a nagy csodálat?
- Szóval... ahogy ismerjük őket, nem szeretik, ha leszólják a hőn áhított városkájukat. És szerintem pont most nem kéne elveszíteni egyetlen támogatót sem. - Az arcán a felismerés suhan át, mintha most jött volna rá, hogy 1+1 az 2.
- Nem gondoltam, hogy máris készülsz az Arénára. Mármint, már a támogatókért aggódsz, és Miss Tökéletességnél is bevágódsz. - Oké, ez fájt, de ha elfelejtem, hogy rólam beszél, én is így vélekednék.
- Ha már önként jelentkeztem, ne már, hogy pont szomjan haljak. Akkor már inkább valami gyors halál. - Már egyikünknek sincs tovább viccelődni, inkább megkóstoljuk az édességeket. Először egy étcsokoládés bevonatú, tej karamellával töltött, íny csiklandó bon-bont kóstolok meg, majd a tányéromra teszek két krémest, és egy sajttorta szeletet. Inkább a vacsorára tartogatunk, de addig is lesz valami a hasunkban.
Az ajtó hirtelen kinyílik, majd belép a két mentor. Egy magas, kócos hajú, széles vállú, fiatal srác, a másik pedig egy idősebb, mogorvább férfi. Brandon és Donald. Letesszük a tányérokat, és helyet foglalunk, velünk szemben pedig a férfiak.
- Szép kis jelenetet rendeztetek az Aratáson. - Kezdi az őszes hajú, majd elemel egy sütit az előtte álló asztalról. - Meg kell hogy mondjam, igazán meggyőzőek voltatok.
- Nem kellett megjátszani semmit. - Mondom durván a férfinak. Ne higgye, hogy ez csak játék volt.
- Nyugalom Aranyom, nem kell már mindjárt elharapni a torkomat. Csak mondom. - Úgy érzem, lesznek még összetűzések köztünk.
- Meg kellene beszélnünk pár dolgot. - Veszi át a szót Brandon. - Kell valami taktika, hogy milyenek legyetek a nézők előtt.
- Fölösleges fiam, nem ismered őket? A "Szerelmes Vadászokat"? Nekik nem kell szerep. - Megdöbbenek a hallottakon. Honnan ismer minket? És a vadászok honnan jött? Egyáltalán honnan ismer? - Egyébként sem csinálnád azt amit mondok nem, Aranyom? Nem vagy te az a fajta aki felvesz egy álruhát a sok bohóc kedvéért. - Bök rám a kisujjával. Ez teljességgel igaz, biztos nem vennék fel semmilyen álarcot azok kedvéért. Talán rosszul ítéltem meg elsőre ezt a fickót.
- Mi lenne, ha most átöltöznétek? Aztán este vacsoránál találkozunk. - Mondja a fiatal fiú. Lehet, hogy szeretne beszélgetni a mentor társával. Bólintok, majd kézen ragadom Liamet és elindulok a szobáink felé. Az egyik szürke ajtóra ráírták a "Lány Kiválasztott" feliratot. Tehát ez a szoba az enyém. A folyosó végén pedig a "Fiú Kiválasztott" szobája.
- Majd a vacsoránál találkozunk. - Kicsit csalódott vagyok, de kell mindkettőnknek egy kis egyedüllét.
- Akkor a vacsoránál. - Liam egy gyors puszit nyom a homlokomra, aztán egy halvány mosoly után elindul feltérképezni a szobáját. Finoman elfordítom az ezüst kilincset és szélesen kitárom az ajtót. Nem is tudom, mire várok, vagy hogy mit találok a szobában, de először inkább kívülről vizsgálódom. Sötét narancssárga fal, ha jól látom, csak egyszerűen lefestették. Középen egy hatalmas, két személyes ágy fogad, mellette két oldalt éjjeliszekrények. Jobbra egy ajtó, ami nagy valószínűséggel a fürdőbe vezet. Balra egy ablak, ahol az elsuhanó tájat láthatom. Az ajtó mellett pedig egy nagy ruhásszekrény. Talán mégsem fog rám rontani semmi, ezért lassan belépek a szobába, majd becsukom az ajtót. Leülök az ágyra, és a tájat figyelem. Sok értelme nincs, mivel minden teljesen elmosódik a hatalmas sebesség miatt. Inkább lezuhanyozok. Leveszem a ruháimat, amiket egyszerűen a földre ejtek, majd meztelenül belépek a fürdőbe és máris a zuhanyzóban találom magam. Ez nem olyan egyszerű zuhanyzó, mint ami otthon van. Itt gombnyomással szabályozhatod a hőmérsékletet, és a víz erejét. Hosszas vizslatás után rábökök az első gombra, és a víz egyenesen a képembe veret. Gyorsan rácsapok egy másikra, amivel sikeresen hidegre állítottam a víz hőmérsékletét. Találomra megnyomom a legutolsót, és minden leáll. Oké, kezdjük előről. Közelebb hajolok a kis gombokhoz. Felfedezem, hogy a kék a hideget, a piros gomb a melegvizet szabályozza. Lehet állítani az erősségen, és hogy honnan érkezzen a víz. Még azt is én adhatom meg, hogy milyen testápolót szeretnék használni. Találomra megnyomom az egyiket, aztán majd meglátjuk. Mire beállítom a tökéletes kombinációt, hallom, hogy kopogtatnak.
- Negyed óra múlva vacsora! Aztán szépen öltözzetek ám fel! - Pedig hosszan szerettem volna ázni, de ez most nem jön össze. Kiszállok a meleg zuhany alól, és a földből kellemes meleg levegő kezd szárítani. Valamennyire a hajam is megszárad, ezért könnyen kifésülöm, majd a gardróbhoz sietek. Kihalászok egy szürke nadrágot, és egy fehér pólót. Kétlem, hogy kint hideg lenne, de azért magamra veszek egy kockás inget is.
- A vacsora tálalva! Együnk amíg meleg! - Csiripeli Cyntia. Egy nagy sóhajtás közepette elindulok az étkezőbe.
Sok mindent megtudok róla. Például, hogy már rég elvesztette az édesapját egy bányarobbanásban, és ő tartja el az anyját és a húgát. Az anyja nagyon rosszul viselte, teljesen összeroppant, ezért ő vigyázott Primre. Azt is elárulta, hogy kijárt vadászni az erdőbe.
- És mivel vadásztál?
- Íjjal. De csapdát is tudok készíteni.
- Nagy hasznodra lesz az Arénában. Többnyire íj mindig van. És legtöbbször vannak fák is, ahol elrejtőzhetsz. De gondolom, ezt te is tudod. - Mondom neki mosolyogva. Kétlem, hogy tudnék bármi újat mondani neki az erdőről. -Egyedül mentél ki?
- Nem. - Kicsit habozik. Talán a barátja?
- Egy baráttal. - Bólint. - Csak egy baráttal? - Hangsúlyozom ki a csak szócskát. - Nem akarok a magánéletedben vájkálni, nem muszáj válaszolnod. - Mindig hagyok választási lehetőséget, nem kötelező beszélgetni velem.
- Csak barát. - Szerintem nem akar róla beszélni, mert honvágyat gerjeszt. Teljesen megértem, ismerős érzés.
- Jól van, ne várakoztassuk meg a többieket. - Intek az ajtó felé, majd mindketten felállunk.
A többiek már elkezdték az evést, ezért mi is gyorsan csatlakozunk. Örülök, hogy a két stílustanácsadó is jelen van. Csak egy tál levest rendelek, nem úgy, mint a többiek.
- Anno én is ennyi mindent raktam a tányéromra. Régi szép idők. - Mondom megjátszott fájdalommal. Haymitch csak horkant egyet. Ő is tudja, hogy van ez. Kérek egy pohár bort is, amit szépen lassan kortyolgatok.
- És, - kezdi Haymitch a beszélgetést - milyen csodálatos szerelésbe öltöztetitek a fiatalokat? - Csak én éreztem gúnyosnak a megjegyzést? Úgy látszik igen, mert Portia, Peeta stylistja kezdi ecsetelni, hogy megint valami tüzes ruhát terveztek.
- A tűzről jut eszembe. - Mondja Cinna, majd int az egyik vörös hajú Avoxnak, aki egy kis tortát tesz az asztalra. A torta szó szerint lángra lobban, majd lassan kialszik. Tömény szesszel öntik le, és így sokkal varázslatosabb lesz a végeredmény. Katniss kezd el morgolódni az égő torta miatt.
- Ó! De hiszen ismerlek! - Tessék? Mindenki értetlenül bámulja a két lányt. Honnan ismerne Katniss egy Avoxot? Nem szólok semmit, csak figyelem az arcokat. Effie csattan fel elsőnek, majd Haymitch is csatlakozik. Hirtelen Peeta csettint, majd felkiállt:
- Megvan. Delly Cartwright. Így hívják. Nekem isolyan ismerősnek tűnt az arca. Aztán beugrott, hogy kiköpött Delly a csaj. - Hmm, nekem picit ferde a történet. Cartwright, Cartwright... asszem két éve egy Mellissa Cartwright nevű lányt húztak ki a 12.- ből. De az a lány szöges ellentéte ennek az Avoxnak. Lehet, hogy csak tévedek, de ha igazam van, akkor Peeta piszok jól hazudik.
A torta természetesen nagyon finom, mindenki eszik egy szeletet. Persze Katnissék többet, amúgy is az ő tiszteletükre rendelték. A falatozás után átmegyünk egy másik szobába, ahol megnézzük a Nyitó Ünnepség ismétlését.
- Az első, és második körzet tett mélyebb benyomást, meg persze ti. Hála a csodás tervezőknek. - Biccentek Cinna felé, aki halványan elmosolyodik.
- Kinek az ötlete volt, hogy fogjátok egymás kezét? - Kérdezi Haymitch. Ezt akár egyfajta lázadásnak is vehetjük. A többiek nem is figyelnek egymásra, mintha ott sem lennének.
- Cinna. - Válaszol Portia.
- Jó ötlet volt, így egyszerre csigáztátok fel a Kapitóliumot és mutattátok meg, hogy nem kell már most megölnötök egymást. Hiszen egy körzetből jöttök.
- Épp kellő mértékű lázadás. - Jegyzi meg Haymitch. Én ezt nem akartam ilyen egyenesen kimondani, de végülis jól tette. Haymitch elzavarja a fiatalokat aludni, hogy a "felnőttek" megbeszéljenek pár dolgot.
- Azt hiszem, én is pihenek egy kicsit, hogy holnap frissen induljon a nap. - Mondja Effie, majd kisiet a szobából.
- Szerintem Snow már most utálja őket. - Kezdi Haymitch a beszélgetést. - Már ideje volt, hogy végre jöjjön valaki. - Cinnával némán helyeselünk. Az elégedetlenkedők régóta várnak valakire, aki reményt ad nekik. Aki kiáll a zsarnokság ellen, és békét teremt.
- Katniss nem az a fajta aki megváltja a világot. - Mondom némi gúnnyal a hangommal.
- De mi van, ha nem megfontoltan teszi? Csak úgy jön? - Kérdezi Cinna. - Amikor önként jelentkezett, akkor is csak az érzelmei hajtották.
- Van benne valami. - Helyesel Haymitch.
- Igen tudom. - Amikor nyertem, engem akartak vezetőnek, de élből visszautasítottam. Egy depressziós lány hogyan vezetné az országot? Hülyeség. Ma is rengeteg összeesküvést szerveznek titokban, de nem érdekel. Mondtam, hogy engem hagyjanak ki ebből.- Hát, én asszem hazamegyek. Holnap majd megint jövök. - Intek, és ott hagyom a két férfit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése