13.Fejezet

Sziasztok!
Kellemes hetet Minden kedves látogatónak, remélem tetszeni fog az új rész ;)
Jó olvasást!


"Páran már visszamentek gyakorolni, ezért nem én vagyok az egyetlen. Kezembe veszem az egyik nagyobb íjat, ami sokkal nehezebb, mint ami otthon van. Pár pillanatig még gondolkozom, hogy tényleg lőjek-e, mert aki nagyon figyel, az észreveheti, hogy van valami közöm a dologhoz. Abba az irányba nézek, ahol a Játékmesterek beszélgetnek. Mindenki egy hatalmas asztalnál ül és egy hatalmas malac részeit eszi. Ha jól emlékszem, nagyapa egyszer mesélt a "malacos szertartásról". Elméletileg egy éven keresztül hizlalják a kiválasztott állatot, kényeztetik, gondozzák. Majd egy nap beadnak neki valamilyen gyógyszert, amitől egyszerűen elalszik és nem kel fel többet. Nagyapa szerint a gyógyszer egyes hatóanyagai beleivódnak az állatba, és így a Játékmesterek szervezetébe jut. Ez a mennyiség nem veszélyes, sőt, inkább jót tesz az agynak, így sokkal kegyetlenebb Arénát tudnak tervezni, illetve a játék alatt kitalálni pár újdonságot. 
Meglepődve észlelem, hogy Deepack nem csatlakozik a többiekkel, még mindig a játékosokat figyeli. Ahogy a férfire nézek, minden bátorság elszáll belőlem, és inkább visszarakom az íjat a helyére. Nem akarom, hogy bármit is tudjon rólam ez az alak. Legalább ennyi előnyöm legyen az Arénában. 
Már indulnék vissza Liamhez, amikor nevetést hallok meg a közelből. Oldalra fordítom a fejem, hogy a Hivatásosok szemébe nézzek. A gúnyos, idegesítő röhögésüket bárki felismerné. 
- Mi van Ötöske, túl nehéz az íj, vagy mi a baj? - kérdezi az 1.- körzetes lány.
- Csak nem berezeltél? - folytatja a Kettes fiú, majd elkezdi törölgetni a szemét, majd hangosan sírni kezd. 
Lehet, sőt tudom, hogy hülye vagyok, de ki nem állhatom, ha megaláznak. Egyébként is elég hamar fel tudom kapni a vizet, ami egyáltalán nem praktikus. Lelki szemeim előtt látom, amint a fogam összeszorul és megkeményedik az arcom. Gondolkodás nélkül, visszalépek az íjhoz, felkapom, majd egy nyilat kilövök az egyik bábura. Nagyon fura ezzel a fém íjjal lőni, és egy kis hang már meg is szólal a fejemben, hogy mi van, ha elbénázom. Végül az íj beletalál a bábu közepébe. Leteszem a fegyvert, majd lassan kifújom a levegőt és a meglepett társaságra nézek. 
- Jobb lenne, ha gondolkoznátok, mielőtt beszéltek. Ja bocs, az nehezen fog menni. - mondom gúnyosan és ahogy a Kettes fiú utánozva dörzsölgetni kezdem a szemem, mintha sírnék. 
Mosolyogva fordítok hátat fordítok a még mindig tátott szájjal bámuló Hivatásosoknak, és visszaülök Liam mellé. Menet közben észrevettem, hogy páran elvigyorodnak a kis akciómon, mint például Charlotte és a lány a 11. - ből.
- Tök hülye vagy. - mondja Liam komolyan, bár látom rajta, hogy neki is tetszett, aminek tanúja volt az előbb. - Elárultad az egyik előnyöd. 
- Egyszer úgy is megtudták volna. - mondom közömbösen.
- Én azért tartanék valakitől. - Deepack vigyorogva áll még mindig abban a helyzetben, mint ahogy eddig is tette. - De azért imádtam! Még mindig le vannak döbbenve. - most már nevetve beszél. - És amit mondtál! Ezért érdemes volt felkelni reggel. 

A liftben állunk a négyes lánnyal, akinek szőke fürtjei megragadják a tekintetem. Miközben a lány haját bámulom, a gondolataim a vacsoránál járnak. Liammel megbeszéltük, hogy nem mondjuk el a mentoroknak, hogy elárultam magam, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy Donald valahonnan megtudta már. A szobámba való hangtalan berohanáson gondolkodom, de ha Donald tudja, akkor tök mindegy, mert úgy is vár. A szőke lány némán kiszáll az emeleténél, majd mi megyünk tovább még egyet. 
- Szerintem tudja. - mondom aggodalmasan, mire a fiú egy pillanatra értetlenül bámul rám, majd leesik neki.
- Kétlem. - az ajtóra szegezi a tekintetét. - Mi nem mondjuk el neki, másokkal meg nem beszél. 
- Ki tudja. - mondom halkan, amit Liam nem hall meg, vagy csak nem akar. Megfogja a kezem és így szállunk ki a liftből. 
Egy pillanatra megnyugszom, amikor senkit sem látok a bejárat előtt, de tompán lépések zaja hangzik a nappali felől. Összeszorítom a szám és felkészülök a legrosszabbra.
- Sziasztok. - Brandon köszönt minket. Hangosan kifújom a levegőt.
- Donald hol van? - kérdezem.
- Elment beszélni pár másik mentorral. Lehet, hogy valaki szövetséget akar. - mondja mosolyogva.
Magamra erőltetek egy mosolyt, majd a szobáink felé hurcolom Liamet. Miután becsukom az ajtót, kiválasztok valami egyszerű ruhát, majd bemegyek a zuhanyzóba fürödni. Liam lefekszik az ágyra és kibámul az ablakon. A meleg víz nagyon jól esik, mint mindig. Mindig valami ürügyet keresek arra, hogy használhassam ezt a csodálatos szerkezetet. Meg itt, a víz alatt sokkal jobban tudok gondolkodni.
Donaldon gondolkodom és a közeljövőbeli kioktatásán. Szinte semmit sem tudok erről az emberről csak annyit, hogy ő a mentorom, az ő kezében van a sorsom. Még azt sem tudom kitalálni, hogy fog- e kiabálni egyáltalán. Erre azért sok esély van. A legegyszerűbb talán az lenne, ha megmondanám neki, hogy miért akadtam ki.
Kiszállok a zuhany alól, majd a gép megszárít, hogy fel tudjam venni a ruháim. Egy sötétkék hosszú ujjú vastagabb pólót vettem magamra, ami biztosan valami drága anyagból készült. Elméletileg a 8. Körzetben varrják a ruhákat, bár nem tudom, hogy ilyen anyaggal is dolgoznak-e. Alulra egy egyszerű melegítő nadrágot veszek fel. Visszamegyek a szobába, de valami, illetve valaki hiányzik. Az ágyon pihenő fiú eltűnt. Már indul nék is ki, hogy megkeressem, amikor két erős kap elkap hátulról.
- Mégis hova mész? - kérdezi vigyorogva, miközben átfogja a hasam.

-    - Hol bujkáltál? - kérdezem meglepetten. 

-    - Nem vettél észre? Ne viccelj. - duruzsolja a hajamba, majd csikizni kezdi a hasamat. Kicsiket sikongatva menekülnék előle, de persze ő már ezt is kitalálta, miközben a fürdőben voltam. Hirtelen felkap, aztán körbe-körbe forgat a szobában. Egyre jobban szédülni kezdünk, és még nevetünk is közben, ami még jobban elszédít. Amikor Liam botladozni kezd, észhez tér és velem a karjaiban ledől az ágyra. Még mindig nevetünk, de ez már nagyon fáradt nevetés. Kikászálódom az öléből, majd felülök.

-   - Elkapott egy bolondhullám vagy mi történt amíg fürödtem? - kérdezem.

-   - Gondoltam nem árt nevetni is egy kicsit. - mondja, majd nyel egyet nagyot, hogy kapjon levegőt. Bánatos mosolyra húzódik a szám, majd közel hajolok hozzá, hogy hosszan megcsókolhassam. 

- Holnap sajnos eső lesz. - mondja Effie szomorúan. Már elkezdtük a vacsorát, amiről Katniss le fog késni. Haymitch már a főételnél jár, ma nincs túl beszédes kedvében. Cinna és Portia is velünk eszik, Peeta pedig csak nemrég foglalt helyet. 

- Talán vennem kéne egy új esernyőt. - morfondírozik Portia, és a tányérjára koncentrál. Ma mindenki nagyon el van merülve a gondolataiban, szerintem Effie az egyetlen, aki érdekesnek találja ezt a témát.

Katniss is befut, elég zaklatottnak látszik. Talán sírt is, de igyekszik közömbös arckifejezéssel leülni mellém. Felvonom a szemöldököm, de ő megrázza a fejét. Nem néz senkire, csak kanalazza a levesét.

- Rendben van, térjünk is a lényegre. Meséljétek el, milyen pocsékul teljesítettetek. - Haymitch optimizmusát mindig is kedveltem.

- Nem tudtam, hogy ez ennyit számít. Amikor sorra kerültem, a Játékmesterek figyelemre sem méltattak, rám sem néztek. Csak ittak és dalolásztak. Én meg mindenféle súlyos tárgyakat hajigáltam, míg végül az egyikük szólt, hogy leléphetek. - mondja Peeta.

- Hogy nézett ki? - kérdezem. A fiú kissé meglepődve néz rám, de azért válaszol.

- Ősz, göndör haja volt, és az arca két oldalán viselte a szakállát. Biztos van 60 éves, mert látni lehetett a sok ráncot a homlokán. 

- Az Seburn Okonell. Már 40 éve dolgozik és nagyon figyelmes. Ő biztosan szólni fog pár szót az érdekedben. - magyarázom. Elég jól ismerem a Játékmestereket, mivel többször is találkoztunk, illetve találkoznunk kellet. 

- Honnan ismered? - kérdezi Katniss. Haymitchcsel összenézünk. A tudtára adom, hogy erről ne beszéljen nekik, nem kell tudniuk. 

- Sok mindenkit ismerek a Kapitóliumban. - mondom röviden. Elgondolkoznak egy kicsit, de nem kérdeznek többet.

- És te Drágaságom? - kérdezi nyájasan a szőke férfi. 

- Rálőttem a Játékmesterekre. - Mindenki kezében megállnak az evőeszközök és a döbbenettől senki sem tud megszólalni, csak én kezdek el hangosan röhögni. Bármit megadtam volna, ha láthatom a döbbent képüket. A nevetés egyre jobban fojtogat, miközben elképzelem a jelenetet. 

Effie riadtan felsikkant és a többiek még mindig le vannak merevedve. Katniss elmeséli, hogy figyelemre sem méltatták ezért begorombult, és kilőtte a malac szájából az almát. 

- Ismerős érzés. - mondom még mindig kacarászva. A számhoz emelem a poharat, hogy igyak pár kortyot.

- És mit szóltak? - kérdezi Cinna óvatosan.

- Semmit. Illetve nem tudom. Fogtam magam és kisétáltam a teremből. - Annyira meglep a dolog, hogy majdnem Haymitch képébe köpöm a vizet. Elkap a röhögő görcs, mert ez a legmerészebb dolog, amit valaha hallottam. Körülbelül úgy nézhetek ki, mint egy partra vetett hal, míg a többiek szinte rémülten bámulják a lányt.

- Ezen mi olyan vicces? - von kérdőre Effie. - Majd jól megbüntetik a Játékmesterek! És a jó modor? Azzal mi van? - Egy pillanatra visszafogom magam, hogy válaszolni tudjak, de Haymitch megelőz.

- Megbüntetni? Már megtették. - Effie nem válaszol, csak kisiet a szobából. 

- Bár ott lettem volna. - mondom Katnissnek és a vállára rakom a kezem. - Ne aggódj, nem lesz semmi baj. - Mintha kicsit elmosolyodna, majd Haymitchhez fordul.

- Maga szerint lepontoznak majd?

- Nem valószínű, de ki tudja. Arra is gyanakodhatnak az emberek, hogy direkt csináltad. Sokan élnek ezzel a taktikával. - magyarázza a férfi. 

- Menjünk, nézzük meg az eredményeket. - szól Cinna, majd mind átmegyünk a nappaliba. Effie is befut, de nem ül le. Ceaser Flickermann jelenik meg a falon, majd elkezdi sorolni a pontszámokat. A Hivatásosok szokás szerint 10-10 pontot kapnak, a lány a körzetemből 5 pontot, a fiú négyet. A kis Rutának 7 pontot adnak, Thresnek, az izmos fekete fiúnak 9-et. Peeta arcképe jelenik meg, majd mellette a pontszám: 8. 

- Gratulálok. - mondom a fiú felé fordulva, aki vegyes érzelmekkel mosolyodik el. Legvégül pedig Katniss, aki 11 pontot kap. Mindenki sikongat örömében, majd gratulálunk a lánynak, aki teljesen értetlen arckifejezéssel fordul felém.

- Tetszett nekik, hogy olyan heves vagy. - mondom vigyorogva. 11 pont nem semmi, biztosan mindenki felfigyel rá, aminek mindenki nagyon örül.